EN: Although it was almost a month ago that I went for a trail running, you probably saw on Facebook or Instagram that recently my Sundays started with a trail running with Sanyosz (my coach) and teammates 🙂 At first, it was Ági who committed the crime in December and suggested me to go to trail (well, she had quite an easy task since she didn’t have to convince me for so long :)) But these organized weekend events were really convenient, since on one hand – especially that time – I really felt that I needed it – both physically and mentally. On the other hand, since I didn’t have any routine in this, I found it better to let the experts organize everything, like finding out the track, logistics and so on… In general, I absolutely love outdoor activities and exploring beautiful places, even in winter, when it’s damn cold and snowing, but I assume that my friends were not happy about the idea of winter hiking 😀 But in this case, there are no excuses, we just go out and do it even in snow, wind, rain or mud… and we enjoy it, especially when the conditions are far from normal! (at least I do for sure! :P). Altogether, I really love trail running, even though I have to get up early, even if it’s cold or muddy and even though I know that it will be pretty hard, especially mentally. It’s also exhausting for the body due to the different “load” but for me the real challenge is a fight in my mind. Honestly, I find it quite difficult to accept when it’s not possible to run fast, especially when it’s not because I’m tired, weak or having a bad stamina, but because of the conditions of the track. Then comes the big fight between ego and rationality but this is why I love it so much. Maybe it’s not a “hardcore” run, you don’t listen to beast music or you think it has less sports value than a track training in the morning, you still finish exhausted like hell. But this is what I love, since I love fighting, learning more about myself, finding my weak points in order to be able to improve myself. When I started it in winter, I was so vigorous that I entered a winter trail race… well it was the most instructive competition of my life, but finally I managed to finish with the bronze medal 😛
HU: Habár utoljára február közepén jártam terepen, valószínűleg már láttátok Instagramon vagy Facebookon, hogy az utóbbi időben több vasárnapomat is egy jó kis terepfutással indítottam, természetesen mindig Sanyosszal és kis csapatunk tagjaival 🙂 A terepre egyébként még Ági beszélt rá decemberben, bár nem kellett nagyon győzködni, a vasárnapi szervezett futások nagyon is szimpatikusak voltak, egyrészt mert úgy éreztem, testileg-lelkileg szükségem van rájuk. Másrészt, mivel abszolút nem vagyok rutinos ilyen téren, az útvonalat és hasonlókat szerintem jobb is, ha a szakértőkre bízom 😛 Amúgy is imádok a szabadban lenni, és bár télen, hóban és fagyban sem elképzelhetetlen, hogy rávettem volna magam, hogy nekiinduljak egy túrának, a baráti társaságom valószínűleg keményebb dió lett volna… 😀 Itt viszont nincs kifogás, hóban-sárban-esőben is ugyanúgy csapatjuk, sőt az igazság az, hogy kifejezetten élvezzük is az extrémebb körülményeket (én legalábbis mindenképp :P) Egy szó mint száz, én nagyon szeretek kimenni terepre futni, még akkor is, ha korán kell kelnem miatta, akkor is ha hideg van, sár van, és akkor is ha tudom, mentálisan nehéz lesz. Ugyanis amellett, hogy ez a típusú futás fizikálisan is máshogy vesz igénybe, engem fejben fejleszt leginkább. Nagyon nehéz elengedni azt, ha nem tudok gyorsan futni, főleg akkor, ha az nem azért van, mert elfáradok, fáj valamim vagy rossz az állóképességem, hanem azért, mert a pálya nem teszi lehetővé. Itt kőkeményen kijön, mikor az ego és az ésszerűség vetekszik, de pont ezért szeretem. Hiába nincs keménykedés, arcoskodás, beast zene és lehet nem érzem hogy akkora sportétéke lenne, mint egy reggeli résztávos edzésnek, sokkal jobban leszív és igénybevesz, mint bármi más. De ez nagyon is jó, mert a helyzet az, hogy szeretek küzdeni, tanulni, rátapintani saját gyenge pontjaimra, aztán fejlődni. Na meg jól elfáradni 😀 Télen egyébként, mikor elkezdtem a terepfutásokra járni, annyira elkapott a gépszíj, hogy a Téli Börzsöny Trailre is beneveztem, amire január végén került sor. Ennek részleteit majd egy következő bejegyzésben osztom meg Veletek, annyit viszont elárulok, hogy életem egyik legtanulságosabb versenye volt és még a női abszolút mezőny dobogójára is felkapaszkodtam! 😛
