Brighter days…

Photo: Regina Tóth
Blazer dress: LipsClothes (get it here)
Jewellery: Rossetti Bizsu
Watch: Daniel Wellington

EN: Let me show this look with one of my favourite dresses, which I’ll hopefully put on soon, when I’ll be attending a nice event 🙂 When we did the photoshooting with Regi, we had absolutely no idea about what will happen with the world in the upcoming weeks. It’s pretty hard to share my thoughts in an organized way, since I have my opinion of course, I don’t feel the urge to scream to the entire world about what’s going on in my mind. I’d rather stay quiet and low-key, being grateful that my job is not affected by this situation, so I’m still on board but of course 100% in home office. I also keep running or my outdoor tabata workouts but strictly alone or at most having one person with me. Thanks to technology, staying in touch is also doable, so right now, I really don’t have anything serious to complain about. For me, this period is about getting some reprieve from life, to slow down a little bit, to have some time for things we didn’t make much before, to look into ourselves and if necessary, change our priorities. For me the key is: to stay calm and placid, and be disciplined. This is why I’m worried and pretty sad at the same time because of the behaviour of so many people around. Well, I’m also bothered by several general issues like economy, jobs, bankrupted firms, healthcare. As a human being, I also want to meet my family and friends and be sure that they are okay. As an athlete, I’m disappointed about my deleted or delayed competitions and have no idea how I’ll be able to maintain my shape, my speed or my stamina. But depression, stress, pointless arguments or ignoring others won’t resolve this situation. I have no idea how long will this whole thing last, but I know for sure that once we’ll get over it and it’s only up to ourselves, what kind of people we’ll become, once we can have the chance to restart.

HU: Fogadjátok szeretettel ezt a sorozatot az egyik kedvenc ruhámmal, amit remélem hogy lesz lehetőségem “élesben” is viselni egy szuper programon 🙂 Amikor ezt a szettet fotóztuk Regivel, még fogalmunk sem volt arról, hogy pár héten belül milyen helyzet fog kialakulni a világban. Nehéz ehhez összeszedetten hozzászólnom, ugyanis természetesen van véleményem, nem is egy aspektusból, de nem szeretek megmondóembert játszani és osztani az észt. Inkább csendben végzem a dolgom és hálát adok azért, mert a munkavégzésemet egyelőre nem érinti a helyzet, ugyanúgy csinálok mindent csak 100% home office üzemmódban. Emellett futni is el tudok menni vagy kint erősíteni, persze szigorúan egyedül vagy kettesben. A technikának köszönhetően a kapcsolattartás is teljesen működőképes a helyzethez képest. Én úgy értelmezem ezt az időszakot, hogy kaptunk egy kis haladékot az élettől, hogy kicsit lassítsunk, legyen időnk olyan dolgokra, amik felett eddig elsiklottunk, kicsit nézzünk magunkba és ha kell, prioritizáljuk át a dolgainkat. Véleményem szerint a kulcs: amennyire lehet, higgadtnak, nyugodtnak és fegyelmezettnek maradni. Éppen ezért aggaszt és szomorít el sok embertársam viselkedése. Amellett, hogy engem is foglalkoztatnak a világ kérdései: a gazdaság, a munkahelyek, a csődbe ment vállalkozások, az egészségügy, emellett pedig magánemberként az, hogy mikor láthatom újra a családomat és a barátaimat, sportolóként az, hogy mi lesz a versenyfelkészülésemmel, kuka lesz-e a kemény munkával felépített formám, és még sorolhatnám…, nem hinném, hogy a depresszó, a feszültség, az indokolhatlan veszekedések vagy a magunkba zárkózás és a másik ignorálása jelentenék a megoldást. Nem tudom, meddig fog tartani ez az állapot. Azt viszont tudom, hogy vagy így, vagy úgy, de egyszer túl leszünk rajta és csak rajtunk múlik, milyen emberként kezdhetjük újra.