EN: Our roundtrip in Georgia was continued by visiting Martvili Canyon which meant a 2.5-hour drive from Batumi. Upon arrival we realized that we needed to enter a visitor center in order to reach a canyon, however that paid entrance only meant a tiny section that could be covered by a 10-minute walk. I found several hiking routes on a map there, however we had some time pressure on ourselves since we wanted to reach our next stop, Ushguli by the evening, so finally we decided to dash off – which turned to be indeed a good idea, although we had no idea what adventure was waiting for us 😀 On the one hand I regret that we had to leave the canyon without going on a hike, however it was a great idea since on the way to Ushguli, we had to realize that the road was getting worse and worse, unable to pass at a point. Just to increase the challenge level, we were also about to run out of petrol but it was unlikely to find a station nearby, since we were in an area of barely inhabited villages. We are not the type who get panicked in such situations, but at some point we realized that plan B was indeed required. After considering several options from hitchhiking to finding anothet accomodation in another town, we ended up asking some local people to take us to Ushguli – which was even only 30 kms away, it took more than 1.5 hours to get there, even with an experienced driver and a proper vehicle! You can imagine the conditions, it was like we attended a paid offroad tour, haha 😀 After reaching Ushguli, our next challenge was to find a restaurant, since the sun went down in the meantime and it was already late in a village, which was not famous of crowded streets, nightlife and dozens of restaurants. After several unsuccessful attempts, finally we were let in a place, where the most authentic hachapuris were prepared for us! 🙂
Overall, it was a long day which was not full of places which we visited but indeed full of adventures and challenges – at least we will have some good stories to tell! 😉
HU: Grúziai körutazásunkat a Martvili kanyonnal folytattuk, ami egy két és fél órás autókázást jelentett Batumiból. Őszintén szólva nem néztünk utána a lehetőségeknek, én naivan azt hittem hogy szabadon tudunk sétálni egy nagyot a környéken, majd kiderült, hogy a kanyonba egy látogatóközponton keresztül vezet az út. Ezzel és a belépővel önmagában nem lett volna gond, de csak bent szembesültünk azzal, hogy a várt túra egy közel 10 perces sétának megfelelő szakaszt jelent, ami miatt kissé csalódottak voltunk. Nyilván lehetett volna hajókázásra menni és hasonló extraságokban részt venni, illetve mint a központban kihelyezett térképekről kiderült, voltak a környéken hosszabb/rövidebb túraútvonalak. Viszont sajnos volt rajtunk némi időnyomás, ugyanis viszonylag emberi időben szerettünk volna odaérni a következő állomásra, Ushguliba, ami egy elméletileg 5 órás autóutat jelentett – és akkor még nem sejtettük, mi vár ránk 😀 Kicsit sajnálom, hogy nem volt több időnk a kanyonban, de jól tettük hogy időben továbbálltunk, ugyanis az Ushguliba vezető úton fokozatosan szembesültünk először a kisebb-nagyobb úthibákkal, majd az egyre inkább járhatatlan szakaszokkal. Csak hogy növeljük az izgalmakat, az üzemanyagunk is kifogyóban volt, viszont nemhogy benzinkútnak, civilizációnak is elég halványan volt nyoma. Nem voltunk szívbajosak, de a céltól közel 30 km-re be kellett látnunk, hogy sajnos a bérelt autónk alkalmatlan az előttünk álló útszakasz megtételére, úgyhogy jöhetett az agyalás: hagyni Ushgulit és új szállást keresni a környéken, vagy alternatív úton eljutni a célhoz. Egyrészt nem szeretem feladni a dolgokat, másrészt Ushguli volt az utazás általam leginkább várt állomása, így nem is volt kérdés, hogy az utóbbi opciót választjuk. A stoppolástól az online fuvarkeresésig sok mindennel próbálkoztunk, végül a szomszéd faluban sikerült félig mutogatva elmagyarázni a helyieknek hogy mit szeretnénk és rávenni őket, hogy fuvarozzanak el minket a célponthoz. A 30 km-es szakasz megtétele körülbelül másfél órát vett igénybe – gyakorlott sofőrrel és arra alkalmas járművel – úgyhogy nyugodtan konstatáltuk hogy jól döntöttünk, ezáltal némi extra élményt is szerezve, mintha egy fizetett offroad túrán vettünk volna részt, bár fizettünk is érte, nem is keveset 😀 (mondjuk elnézve az útviszonyokat és az utazás idejét, én magam is elkértem volna annyit a fuvarért…) Közben ránk is sötétedett, úgyhogy a szállásunk elfoglalása után a következő kihívás az volt, hogy találjunk olyan éttermet, ahol még kiszolgálnak minket – mindezt egy olyan faluban, ami nem a dübörgő infrastruktúráról és a hemzsegő éttermekről híres. Több sikertelen próbálkozás után végül befogadtak minket egy helyen, ahol a szemünk láttára készítették el életünk legautentikusabb hachapuriját, igazság szerint még jól is alakult, hogy így jártunk 🙂
Összességében látnivalókban szegény, de kalandokban annál inkább gazdagabb napot zártunk, de én szeretem is az ilyen kihívásokat, legalább van mit mesélnünk… 🙂
