01:37:35

EN: At the end of the year I shared a detailed story here about how much running means to me lately. I often hear that lots of people think how easy is life for me and only good & nice things happen to me, because I share many positive things and achievements, but I have to disappoint you that it’s not true 🙂 I’m also a human being with my everyday issues, struggling and bad moods but I agree with the fact that I have much more energy than average, can manage stress very well and keep fighting to the end, even if it’s freaking hard…
Sport is an essential thing, which has taught me this kind of discipline and although workouts and races have always been a part of my life, in the previous few months I felt that besides work and hobbies I really needed something more serious to give a solid structure to my everyday routine. At the end of October I started working together with a coach and although I could already see how much I improved both physically and mentally, I still was not sure if I should run a half marathon at Zúzmara, which is January’s main running event. However, 10+5 k would have been pretty much in the comfort zone, so finally we decided to go for the 21k, on one hand just to see where we are, and on the other hand to stretch my borders a little… (never competed in HM in winter so far… :P)
If we go back to September, my goal was to complete the half marathon in 1:40:00, which I could not achieve that time. So the goal remained the same, which I changed to 1:38:00 just a few days before the race, ‘go hard or go home’, you know… 🙂 And everything was pretty fine, according to the plans, until one week before the race… I had a pretty tough training, which I thought that I won’t be able to complete, since I felt like I was dead due to cramps and fever. Still, I decided not to give up since if it was race day, I would have chosen competing anyway, and a bad workout is still better than nothing. Then, I have no idea how I have put together myself mentally, but I completed the most epic workout of the previous weeks, which gave me on one hand some relief and of course I was super proud… for a day, since then I spent 5 days in hell. Maybe it was hard to be back on track in job after 2 weeks of holiday, maybe it was due to some weather front but I was pretty sensitive and felt like I’ve been beaten. I only had easy workouts but they also did not feel good, I couldn’t wait to finish even in the minute I started 🙁 On Thursday I started to worry for real, so trust me, I also have my deep downs… 🙂 On Friday I finally had a rest day which seemed to be kind of a resurrection and finally I felt that I’m okay 🙂 Even that we had a corporate party in the evening, at Saturday’s training I felt perfectly, so finally I felt relieved and knew that everything will be fine next day 🙂 Like many times lately, we went together with Anna and it was such a huuuge chaos and rush that we did not have time for anything we planned, but we already got used to it, haha 😀
Altogether, I can’t highlight any significant happening like a catharsis or deadlock, it was a nice and steady run, without ups and downs and I enjoyed it from the beginning to the end. I did not take any refreshments, which was not on purpose, I just did not feel the need – and since you can really screw up your race with a bad refreshment – so I decided not to take any risk, especially that I felt absolutely fine without it. Finally I completed the HM in 01:37:35, which is more than 3 minutes better than in September, such a huge PB… and meant the silver medal in my category! 🙂 I’m super happy and proud, especially because it’s winter and the track was also a tricky one. A few hours later, I even tried cryosauna with Lilla in order to help my regeneration, so we hibernated ourselves to -150 degrees 😀 I don’t know if this is the reason or my stamina just simply improved a lot (or the 2 things together), but I did not even have any muscle strain or tiredness in the upcoming few days so I’m pretty satisfied with my little body 🙂 Next week I’ll attend my first trail race on 15k, which I can’t wait! Since it’s a new challenge, I don’t have any time goal, just want to have some experience out of my comfort zone again, hehe 😀 I have no idea about my next HM, now I’m focusing on my new challenges but I’ll let you know for sure 😛
To complete the story, I have to tell you that one week before the race, I switched for a 100% plant based diet. I know that a sport performance depends on many things and I’m sure that this was not the only reason for my achievement, but it indeed helped a lot! To be honest, I’ve been feeling so good that I decided to keep doing it until nothing is required according to my body’s signs. I know that many of you would like to know the details about such a diet and I’ll tell more about this for sure but this will be another story, since I already wrote a novel… 😀

HU: Év végén elég hosszasan írtam arról itt, hogy milyen sokat ad nekem a futás mostanában. Sokan hajlamosak azt hinni, hogy csak szép és jó dolgok történnek velem, nekem minden sikerül és könnyen megy, de ez egyáltalán nincs így. Én is emberből vagyok, akinek ugyanúgy megvannak a mindennapi problémái, hisztijei, nyűglődései, azt viszont aláírom, hogy az átlagnál több az energiám, higgadtabban kezelem a stresszt és magamon erőt véve küzdök akkor is, ha néha nagyon nehéz…
Erre pedig többek között a sport nevelt rá hosszú évek óta, az utóbbi időben pedig kifejezetten igénylem, hogy a munkám és a hobbijaim mellett legyen egy biztos keretrendszer tervekkel és célokkal, amihez tartom magam. Október vége óta Sanyosz vezetésével edzek és habár én magam is láttam és éreztem, mennyit fejlődtem állóképességileg és mentálisan, december elején még nem volt triviális számomra, hogy a januári Zúzmarán félmaratont fogok futni. A 10+5 kilit viszont nagyon komfortzónának éreztem, így végül a félmaraton mellett tettük le a voksunkat. Egyrészt mindketten kíváncsiak voltunk arra hogy hol tartok, másrészt télen még úgysem versenyeztem ilyen távon, így szerettem volna kicsit feszegetni a határaimat 🙂
Már a tavalyi WizzAir-en kitűztem magamnak egy 01:40:00-en belüli időt, amit akkor sajnos nem sikerült hoznom, úgyhogy ez volt a célom, amit egy elborultabb pillanatomban 01:38:00-ra írtam át a kis fejemben 🙂 Őszintén szólva minden jól is ment egészen a verseny előtti utolsó durva edzésemig. A nap folyamán hőemelkedéssel és görcsökkel küzdve még én magam sem tudtam, hogyan fogom abszolválni résztávos 20 kilimet, ugyanakkor úgy voltam vele, ha aznap lenne a verseny, akkor sem adnám fel, és egy sz*r edzés is sokkal jobb annál, mintha meg sem próbálom. Ennek ellenére úgy tűnik, mentálisan nagyon összeraktam magam, mert olyat futottam hogy én magam is meglepődtem rajta. Őszintén szólva meg is nyugodtam, hogy egy hét múlva itt nagy PB lesz, majd következett 5 nap kínszenvedés. Lehet az év eleji kezdés, lehet a front, igazából fogalmam sincs mi történt, de rettentően nyűgös voltam és minden nap úgy éreztem magam, mint akit agyonvertek. A laza futásaim is borzasztóan estek, konkrétan már induláskor azt vártam, hogy legyen vége 🙁 Csütörtök este már tényleg aggódtam, hogy mi lesz így vasárnap… szóval nekem sem könnyű mindig az élet és tudok ám rendesen szenvedni, higgyétek el 🙂
Pénteken pihenőnapot kaptam, ami valahogy feltámasztott poraimból, ugyanis napok óta először éreztem azt, hogy végre jól vagyok és az esti céges buli ide vagy oda, a szombati átmozgatásom is szuperül esett 🙂 Ott és akkor megnyugodtam és már tudtam, hogy nagy baj nem lesz, úgyhogy nagyon vártam a versenyt 🙂 Mint az utóbbi időben mindig, most is Tuttikámmal együtt mentünk ki, és természetesen a rajt előtt most is hatalmas rohanás lett a vége, nyilván semmire nem volt időnk amit elterveztünk, de ehhez már hozzászoktunk… 😛 😀
Összességében nem tudok katartikus vagy mély pillanatokról beszámolni, jólesően és szépen, egyenletesen gyorsuló tempóban futottam végig, a tervek szerint 🙂 A második kör végén 13 kilinél láttam, hogy a nettó időm 1 órán belül van, úgyhogy akkor meg is nyugodtam, és bár nyilván nem dőltem hátra fejben, de már tudtam, hogy az 01:40:00 mindennél simább lesz (ha csak nem történik valami rendkívül váratlan dolog). Frissíteni végül nem álltam meg egyszer sem, természetesen ha szükségét éreztem volna, akkor máshogy döntök, de nem mindig tesz jót vele az ember, úgyhogy feleslegesen nem akartam kimozdítani magam a tempóból és a flowból 🙂
A végén talán kisebb hajrát hoztam össze, mint terveztem, de 01:37:35-ös idővel értem célba, ami több mint 3 perces javítást jelent az őszi időmhöz képest és a kategóriám ezüstérmét is elhoztam vele 🙂 Úgy, hogy tél van, a pálya pedig elég nehéz volt sok kanyarral és fordítóval. Utána még egy krioterápiára is rápróbáltam Lillával regenerációs céllal, egészen -150 fokra hibernáltattuk magunkat 😀 Nem tudom hogy ennek köszönhetően, vagy annak, hogy alapból nagyságrenddel jobb az állóképességem mint pár hónapja (vagy a kettő együtt), de konkrétan izomlázam sem volt a verseny után, úgyhogy nagy az öröm és a boldogság 🙂
Egy hét múlva a Téli Börzsöny Trail 15 km-én állok rajthoz, ami az első versenyem lesz terepen, már alig várom 🙂 Célidőm ennek megfelelően nincs, csupán szeretném magam kipróbálni és tapasztalatot szerezni. Félmaratonon nem tudom mikor versenyzem legközelebb, de úgyis tudni fogtok róla, egyelőre más, új céljaim vannak 🙂
A kerek sztorihoz hozzátartozik még az, hogy a verseny előtt egy héttel úgy döntöttem, elhagyok mindent, ami állati eredetű. Nem mondom, hogy kizárólag ezen múlt a siker, de a nagy helyzet az, hogy szuperül érzem magam azóta, így továbbra is tartom magam a növényi alapú ételekhez, amíg nem érzem tehernek és nem hiányol semmit a szervezetem. Sokan kértétek, hogy írjak erről bővebben és fogok is, de így is egy kisebb regényt hoztam össze, úgyhogy erről egy külön bejegyzésben mesélek! 🙂