Thank you, 2019!

EN: I heard from almost everyone how much they wanted this terrible year to end. Well, the last months of 2019 had been full of ups and downs for me as well. The very few people who know what I had to face every single day, might have thought that I also want 2019 to come to the end as soon as possible. Well, I don’t say that they are not right at all, since in the last 2-3 months I received a pretty nice package full of disappointment, fracture and struggle. I believed in something, trusted more than anything and put my 150% into it, and suddenly everything fell into pieces, for reasons beyond my control. Honestly, I almost never feel anger or hate, because on one hand, I can deal with jerking and on the other hand, I always think that hurting others – especially for no good reason – is a projection and thus, a qualification of one’s frustrations and psychological problems. So, I’m not proud of this, since although I absolutely agree with the lines above, there are issues, where I’m still struggling with forgiveness. Maybe I’m strong, positive and always look forward, but I’m also a sensitive human being, who has its own boundaries. And these boundaries were not only crashed in a very rough way, but they were crushed to dust. Or at least it was a very nice attempt, but in return I’ve become even braver (I’ll tell you more when the time comes, you’ll have to know about it anyway … :)) So I got some hard lessons, but maybe I needed these to have the final balance, it’s not okay that only beautiful and good things happen… 😀
Despite of all the hard lessons, I think 2019 was one of the most beautiful, best and most intense years of my life, which I look back with satisfaction and absolute calmness. The truth is that I’ve accomplished all my goals, obviously they cost a nice amount of hard work, dedication, sacrifice and sometimes tears, but that’s why they are so precious to me and I feel they can’t be taken away from me.

It’s probably not surprising that getting my PhD was the most significant achievement of the year, although it has many years of work, and it was not 2019, when I worked the hardest for it. The graduation ceremony remains to 2020, but at least there will be a proper celebration, not like in 2019 (everything in the right time… :))

I started working at Sanofi at the beginning of the year, and I consider it to be one of my best decisions. I love my job, my tasks and I think I found the kind of motivation and enthusiasm that I wanted when I started looking for a job. I could not wish for better colleagues, they care about me, appreciate my work, which means more than anything. But I didn’t leave the National Institute of Oncology forever, they are also family!

Well, it may not be such a big deal like getting a PhD or any kind of professional or sports success, but this year I finally got my driving licence 🙂 I’m not the person who delays things so it was high time for this and I’ve been loving to drive ever since! 🙂

Sport became an even more dominant part of my life in 2019, but I already wrote my story here so I won’t repeat myself 🙂
Taking my memories toghether, I think I gained lots of experience, visited beautiful places and met many amazing and valuable people. I don’t say that all my actions and decisions have been perfect but I have learned something by all of them, so I don’t mind anything for a minute. I am very grateful for all the good and beautiful things, as well as for the setbacks and lessons, because I know I have improved through them. You know that I always have goals, which are independent of the New Year, though I don’t like resolutions. If 2020 is going to be a similar year, I’m giving my blessing, the only thing I want to promise that I will keep putting my 150% in everything!

I wish a Happy and Wonderful New Year to you, I wish you to accomplish everything what you want and work hard for! I’m saying goodbye to 2019 with the most beautiful moments!

HU: Szinte kivétel nélkül mindenkitől azt hallottam, mennyire várják hogy véget érjen ez a borzalmas év. 2019 utolsó két-három hónapja nálam is egy érzelmi hullámvasút volt és az a kevés ember, aki 100%-ban tudja, miken mentem keresztül nap mint nap, joggal gondolhatta hogy én is mindennél jobban szeretném lezárni az évet. Nem mondom, hogy egyáltalán nincs igazuk, ugyanis csalódásból, törésből és harcból elég szép adag jutott év végére. Volt, amiben hittem és mindennél jobban bíztam, beletettem a 150%-omat, majd egyik pillanatról a másikra, rajtam kívül álló okokból hullott minden a darabjaira. Ritkán érzek haragot és utálatot, mert egyrészt tudom szelektálni és kezelni a szurkálódást, másrészt szerintem aki mást bánt – főleg ok nélkül – az a saját maga frusztrációját és komplexusait vetíti ki, ezáltal pedig saját magát minősíti. Éppen ezért nem vagyok büszke rá, de van, ahol még küzdök a megbocsátással, ugyanis lehet hogy erős vagyok, pozitív és mindig előre tekintek, de én is egy érző emberi lény vagyok, akinél megvannak a határok. Ez pedig nemhogy nagyon durván át lett lépve, hanem porrá lett zúzva. Vagy legalábbis meg lett kísérelve, de véletlenek nincsenek, ugyanis eddig sem voltam szívbajos, de cserébe még bátrabb lettem mint valaha (mesélek majd, ha eljön az ideje, úgyis tudni fogtok róla… :)) Szóval kaptam pár kemény leckét, de talán így lett meg az egyensúly, azért az mégsem járja, hogy csak szép és jó dolgok történnek… 😀 Ugyanis 2019 minden csalódás és törés ellenére életem egyik legszebb, legjobb és legintenzívebb éve volt, amire elégedetten és nyugodtan tekintek vissza. Az igazság az, hogy minden kitűzött célomat teljesítettem, nyilván sok-sok küzdelem, áldozat, kemény munka, néha könnyek árán, de ezért olyan értékesek számomra és érzem azt, hogy nem vehetik el tőlem őket.

Szerintem nem meglepő, hogy a doktori fokozatom megszerzése az idei év legjelentősebb eredménye, bár ebben sok-sok év munkája van, és nem is 2019 volt az, amikor a legtöbbet dolgoztam érte. Az avatás 2020-ra maradt, de legalább lesz lehetőség rendesen megünnepelni, 2019-ben nem igazán jött össze, de mindennek eljön az ideje 🙂

Még év elején kezdtem el a Sanofinál dolgozni, amit az egyik legjobb döntésemnek ítélek meg. Imádom a munkakörömet, a feladataimat. Úgy gondolom, megtaláltam azt a fajta motivációt és lelkesedést, amire vágytam amikor elkezdtem állásokat nézegetni. A kollégáimnál kívánni sem tudnék jobbat, az pedig mindennél többet jelent, hogy törődnek velem, elismerik és megbecsülik a munkámat, ráadásul elég nagy szabadsági fokot is kapok. Azért az Országos Onkológiai Intézetet sem hagytam el örökre, ők is az egyik családom!

Lehet, hogy nem olyan volumenű dolog, mint egy doktori fokozat megszerzése, bármiféle szakmai vagy sportsiker, de idén végre megszereztem a jogsit 🙂 Soha nem a halogatásról voltam híres, úgyhogy ennek már nagyon ideje volt, vezetni pedig azóta is imádok! 🙂

A sport az eddiginál is meghatározóbb szerepet töltött be 2019-ben, de erről már írtam itt, úgyhogy nem ismétlem magam 🙂
Emellett úgy gondolom, rengeteg élménnyel gazdagodtam, gyönyörű helyeken jártam és sok értékes emberrel ismerkedtem meg. Lehet nem volt minden tettem és döntésem tökéletes, de minden által tanultam valamit, úgyhogy egy percig sem bánok semmit. Nagyon hálás vagyok minden szépért, jóért, de ugyanúgy a kudarcokért és leckékért is, mert tudom, hogy fejlődtem általuk. Céljaim az új évtől függetlenül mindig vannak, bár fogadkozni nem szeretek. Ha 2020 is hasonló év lesz, akkor áldásomat adom rá, megígérni annyit tudok, hogy továbbra is beleteszem mindenbe a saját 150%-omat!

Nagyon Boldog Új Évet Nektek, kívánom hogy váljon valóra, amit szeretnétek és amiért keményen dolgoztok! Én 2019 legszebb pillanataival búcsúzom!