Photo: Regina Tóth
Dress: Bonprix (shop here)
Watch&Jewelry: Daniel Wellington (shop here)
EN: Amazing race season with a bunch of competitions and personal records, lots of victories and gold medals, followed by some rest, then injury, silence, pain, tears and another race with unexpected personal records. Then weeks without running a single meter but several canceled races, only swim-core-bike trainings followed by very slow and cautious runs, then finally some moderate trainings and moderate races during continuous therapy and regeneration. Well, I had something to learn about patience and letting go in the previous weeks which feels like a real torture for someone like me. Especially in a period, when I feel lost in so many areas at the same time.
I always wanted to do and complete everything. At 200%, at the same time. Well, on a short term it can be feasible but the previous weeks made me realize and admit the fact that I am not a machine. An almost torn calf and a bad inflammation in my heel put me on hold physically as well – which is freaking hard to manage, especially when I see my környezet being surprised, since this is not something which they were used to see from me. What they used to see is the maximum level of energy, drive, incomprehensible inner motivation and a constant positive energy.
However, the thing is that I had to face too much harm and trauma in my soul in order to turn inside a bit and focus on what is happening in my soul. Even if it’s not comfortable but freaking painful sometimes, besides that I really have to take it back from high speed. Not just because life forced me to do like that, but because I don’t really have the motivation for things that usually make me burst by the desire to act. I believe that sometimes the injuries in the body come from an injury in the soul, so in addition to paying the maximal attention to the recovery of my calf and heel, I am also dealing with the healing of my soul. Obviously there are responsibilities where I have to do my best and accomplish anyway but besides them I focus on the activities that give me peace, balance and my well-known inner motivation.
Fortunately I already see that there is some progress, although I know very well that this is not going to be a two minute process. But I already feel a good move in the initial disharmony, not only in my soul but the condition of my heel and calf also seems to be significantly improving 🙂
Our recent photoshooting with Regina was such a self-care activity, when I was wearing my fav new autumn peaces. How do you like the outfit? 🙂
HU: Szuper szezon, versenyek tömkelege, egyéni rekordok és aranyérem hegyek, majd pihenő, sérülés, csend, fájdalom, sírás, még egy verseny PB hegyekkel. Ismét nullkilométeres hetek, lemondott versenyek, úszás-erősítés-bicikli triumvirátus, majd óvatos futás, moderált résztávok és moderált versenyzés, közben folyamatos terápia és regeneráció. A nagy helyzet az, hogy az utóbbi hetekben tanulnom kell a türelmet és az elengedést, ami a magamfajtának felér egy kínzással. Ráadásul pont akkor, amikor egyszerre túl sok területen érzem azt, hogy nem találom egészen a helyem.
Mindig is és mindent is akartam. Egyszerre, 200%-on. Ez rövid távon néha működik is, de az utóbbi hetekben egyre inkább rá kellett jönnöm és el kellett fogadnom azt, hogy nem vagyok gépből. Egy kis híján elszakadt vádli és egy makacs sarokcsontgyulladás miatt fizikailag is le lettem kicsit ültetve, ezt pedig önmagában is r*hadt nehéz megélnem, pláne úgy, hogy a környezetem is széttett kezekkel néz, hiszen nem ehhez szokott tőlem. Hanem maximális energiához, tettvágyhoz, értelmezhetetlen belső motivációhoz, töretlen vidámsághoz.
A helyzet viszont az, hogy túl sok sérelem és lelki trauma ért ahhoz, hogy most kicsit befelé forduljak és azzal foglalkozzak, hogy mi történik a lelkemben. Akkor is, ha ez néha kellemetlen és fájdalmas, és akaratlanul is vissza kell vennem a magas fordulatszámból. Nem csak azért mert az élet arra kényszerít, hanem azért, mert mostanság nincs motivációm olyan dolgokhoz sem, amikkel kapcsolatban általában szétszakít a tettvágy. Hiszem azt, hogy a testi sérüléseknek sokszor lelki eredete is van, így amellett hogy maximális figyelmet fordítok a regenerációra, a testem mellett ugyanúgy a lelkem gyógyításával is foglalkozom. Nyilván vannak feladataim, ahol ugyanúgy helyt kell állni egy szétzilált lélekkel is, ezeken kívül viszont azokra a tevékenységekre fókuszálok, amik megadják számomra a nyugalmat, békét, egyensúlyt és a magamtól jól ismert belső motivációt. Hála Istennek meg is van az eredménye, bár tudom, hogy ez nem egy két perces procedúra. De már most látom, hogy a kezdeti diszharmónia mennyire jó irányba mozdult, ezzel együtt pedig nem csak a lelkem, de a sarkam és vádlim állapota is szignifikánsan javulni látszik 🙂
Ilyen léleksimogató tevékenység volt a múltkori fotózásunk, ahol az új kedvenc őszi darabjaimat viseltem. Nektek hogy tetszik a szett?
