Photo: Katalin Erdélyi
EN: In this post I’d like to give you some insight into the very first step of a chemical experiment 🙂 (if you haven’t read the first two posts, be sure to check them here and here ;)).
After studying the literature in details, you can start preparing your experiment and the first step is making a research plan. This step is quite critical and shouldn’t be underestimated, since an adequate plan can save a bunch of time and chemicals (which means money)! This is why you spend in average 10 units of time with planning before 1 unit of time with your experiment. Of course planning is more complicated when you have a new project or plan a new experiment which you haven’t done before, while repeating the same experiment or optimizing your conditions is much easier 🙂
So let’s say you have an outline which looks great, but of course you think about it for like a hundred times just to be sure that everything will go as it should. Then you can start thinking about the exact steps, calculate masses & concentrations, think about the right incubation time and so on, always seeking the optimum, until you’re finally ready to start your experiment!!! Of course you are motivated, expect great results and of course you are 100% sure that everything will work out, since you spent lots of time with planning every single tiny step!
Of course everything depends on your results and sometimes you don’t get what you have expected, even if you have a carefully designed, perfect research plan. Not mentioning that a complete experiment can go wrong like 100 different ways, especially if you do a certain protocol for the very first time. The hardest part after such a failure is to figure out whether it’s your mistake since you messed up something (and if you did, you have to figure out exactly what, out of 100 possibilities…), or you just need to rethink your theory because your system just doesn’t work out? A simple solution to this problem is to repeat the whole process a couple of times, because if you get the very same result every time, you need to accept that things happen in a different way, whether you like it or not. And then you can decide whether you’ll stick to your ideas and expectations and you’ll start changing the conditions, or you’ll restart your whole plan. I’ll write more about this dilemma in one of the next stories, but the point is: everything starts with a good research plan! 🙂
HU: Kutatómunkámmal kapcsolatos következő bejegyzésemben a kísérleti munkát megelőző lépésről, a tervezésről szeretnék mesélni Nektek (ha nem olvastátok az előző két posztot, tegyétek meg ide és ide kattintva :))
Tehát, a szakirodalom kellő áttanulmányozása után kezdődhet a kísérleti munka, melynek első lépése a kísérletterv összeállítása. Ez egy rendkívül fontos lépés és abszolút nem alábecsülendő, hiszen a gondos tervezés sok időt és vegyszert (azaz pénzt) takaríthat meg. Éppen ezért általánosságban elmondható, hogy 1 egység kísérletet körülbelül 10 egység tervezés előz meg. Nyilván, ha egy teljesen új projektről vagy új kísérletről van szó, akkor sokkal több időt és körültekintést igényel ez a folyamat, míg ha ismétlésre, vagy csak egy adott paraméter megváltoztatására van szükség, akkor jóval gördülékenyebb 🙂
Szóval van egy jónak tűnő terv, amit százszor is átgondolsz, hogy működni fog-e. Ezt követően szépen kidolgozod az egyes lépéseket, mennyiségeket számolsz, inkubálási időkön agyalsz, mindig az optimumra törekedve… Majd úgy döntesz, hogy kész a nagy terv, és jöhet a munka!!! Motivált vagy, várod az eredményt és biztos vagy benne, hogy jó lesz, elvégre rengeteg időt eltöltöttél azzal, hogy kitaláld, hogy lesz a legjobb 🙂
Természetesen mindig az eredmények alakítják következő lépést és van, hogy a legkidolgozottabb vagy tökéletesnek tűnő terv sem hozza a várt eredményt. Nem beszélve arról, hogy egy teljesen működőképes kísérleti rendszerben is számos lépés van, amit benézhet az ember, főleg ha először viszi végig az adott protokollt. Egy rosszul sikerült (vagy csak rossznak megítélt) kísérlet után a legnehezebb és lelkileg talán legmegterhelőbb dolog, amikor azon gondolkodsz, hogy Te rontottál-e el valamit (és ha igen, akkor a 100 féle paraméter közül vajon mit…), vagy az elméletedben és a rendszerben van-e a hiba…? Erre a megoldást első körben a mérés többszöri megismétlése jelenti, hiszen ha számtalanszor ugyanarra az eredményre jutunk, akkor el kell fogadnunk a tényt, hogy az alkalmazott körülmények között ez bizony így van, mérlegelés után pedig eldönthetjük, hogy az adott rendszernél maradva a körülményeken változtatunk, vagy az alap elgondolás változtatásával tervezünk újra mindent. Ezt a dilemmát bővebben még boncolgatni fogom, amikor az eredmények kiértékeléséről fogok mesélni, de lényeg a lényeg: minden egy jó kísérlettervvel indul 🙂
