Kicsit megcsúsztam ezzel a bejegyzéssel, úgyhogy nem júniusban kalandoztunk a téli csodaországban, hanem még április elején, az NN City Run után döntöttünk úgy Tibivel, hogy kihasználjuk a húsvéti hosszú hétvégét és Zakopanébe utazunk, hogy töltődjünk kicsit. Én már 2020-ban jártam ott a lányokkal és tudtam hogy csodálatos hely, ahová mindenképpen szeretnék visszatérni – igazából már tavaly nyáron is tervben volt a kiutazás, de akkor az időjárás átírta a dolgokat. A körülmények most egészen másak voltak, hiszen nem a nyár közepén utaztunk, úgyhogy semmiképp nem terveztünk az akkorihoz hasonló sziklamászós túrákat. Viszont a Kasprowy csúcsra most is felmentünk, magát a felvonózást is ajánlom mindenkinek, rendkívül monumentális látvány tárult elénk 🙂 Sajnos fent a csúcson hatalmas köd és tükörjég kombinációja fogadott minket, úgyhogy másodpercek alatt le is lőttük a tervezett sétálgatást és helyette inkább pár várossal odébb vettük az irányt és egy termálfürdős-szaunázós estét tartottunk 🙂
Másnap a Morskie Oko volt a cél, ahová anno nem sikerült eljutnunk a lányokkal, de már régóta szerepelt a bakancslistámon. A túránk kicsit hosszabbra (igazából a duplájára) sikerült a tervezettnél, ráadásul voltak szakaszok, ahol a jeges-havas terep kifejezetten igénybe vett minket. Sajnos maga a gleccsertó hóval fedett arcát mutatta aznap, így hiába volt a sok mászás, nem sokat láttunk belőle, úgyhogy ez a bakancslistás pont csak félig lett kipipálva, az alvással viszont nem volt probléma este 😀 Összességében tartalmas kis utat sikerült összehoznunk és ha fizikailag nem is feltétlenül csak a pihenésről szólt ez a pár nap, lelkileg sokat sikerült töltődni 🙂
