Még augusztus végén, a visszérproblémák előtt jártuk meg Erdélyt, és habár mindketten készültünk edzőcuccal, végül elég sűrű lett program. Úgyhogy kilométerek helyett inkább élményeket gyűjtöttem, a kedvenc helyeimről pedig hoztam egy listát Nektek 🙂
- Transzfogarasi út: a bázis Bukarest volt – ugyanis az egész út apropója az volt, hogy kísérők voltunk egy ottani testépítő versenyre – viszont mi ketten alapból nem terveztünk sok időt tölteni a fővárosban. A Transzfogarasi út az én kívánságom volt, ugyanis imádom az alpesi környezetre emlékeztető hegyeket és magasságokat, valamint az út viszonylag elérhető távon belül volt. Ha több időnk lett volna, szerintem érdemes lett volna akár egy teljes napot ott tölteni és beiktatni egy kisebb túrát vagy felvonózást, de így sem panaszkodom, gyönyörű helyeken jártunk a Fogarasi-havasok szívében 🙂 Az úttal rokon Transalpinára már sajnos nem maradt időnk, de ha egyszer úgy alakul, szívesen visszamennék csak arra a környékre, egy kicsit hosszabb időre úgy, hogy azt a panorámautat is végigjárjuk és természetesen egy terepfutást is beiktatnék 😛
- Brassó és környéke: Bukarest után felüdülés volt mind a Fogaras, mind pedig Brassó 🙂 Maga a belváros elég is volt nekünk egy esti séta és vacsora erejéig, másnap viszont tettünk egy kis túrát és megnéztük a panorámát a Cenk-ről, majd a környékbeli várak felé indultunk. A brassói fellegvár és a közeli Barcarozsnyói vár sajnos csalódás volt számunkra, viszont masszív sorbanállás után bejutottunk a Drakula gróf lakhelyeként is számon tartott Törcsvári kastélyba (aminek egyébként semmi köze Drakulához :)) Itt még a szállásunkat emelném ki, ezen a szupercuki helyen aludtunk, ahol legszívesebben még eltöltöttünk volna pár napot: https://thepines.ro/en/ (nem reklám 😛 )
- Hargita megye: Bukarest pár utcából álló óvárosán elég gyorsan átlime-oztunk 😀 , útbaejtettük a parlamentet is és az építés alatt álló katedrálist, de jobbnak láttuk végül egy nappal hamarabb továbbállni, és Hargita megyén át Kolozsvárig autókázni. Csíkszeredán betértünk a Csíki Székely Múzeumba, ahol külön érdekesség volt a Barabási Albert László munkásságának és a hálózatkutatásnak dedikált kiállítás. Idő hiányában Hargitában sem tudtunk sokat időzni, de Tusnádfürdőn talán érdemes lett volna megpihenni, illetve Gyergyószentmiklós és Borszék felé kirándultam volna egy kicsit… de majd legközelebb 🙂
- Kolozsvár: A Bukarestnél sokkal impozánsabb és történelemmel rendelkező Kolozsvárra utolsó este értünk oda, így másnapra időzítettünk egy kisebb városnézést. A fellegvárral itt sem volt szerencsénk, a nagy semmiért másztunk fel, de legalább volt egy jó panorámánk 🙂 Egy kellemes sétát mindenképp megér a hely, a legkulturáltabb város volt, ahol jártunk.
- Tordai-hasadék: Őszintén szólva egyáltalán nem volt tervben, de Kolozsvárra menet megláttam a térképen, úgyhogy ha már arra jártunk, úgy döntöttünk megnézzük (és milyen jól tettük :)). Mivel az idő helyett inkább a naplemente szorított minket, úgy kalkuláltunk hogy félig besétálunk aztán visszafordulunk, de annyira belejöttünk a mászásba, hogy majdnem átjutottunk a másik oldalra. Ennek ellenére visszafordultunk, ugyanis a visszaút felét így is sötétben tettük meg, a csúszós sziklákon vagy az egyenetlen erdei talajon lépkedni pedig azért nem veszélytelen – főleg úgy, ha nem is látjuk merre az előre 😀
Összességében nagyon eseménydús utat sikerült összehoznunk, rengeteg élménnyel és szép emlékkel tértünk haza – bár azt azért nem mondanám hogy kipihenten 😀 Egyedül a Bukaresten tapasztaltak okoztak némi bosszúságot, de igyekeztünk kezelni a dolgokat. Ha a jövőben úgy alakul, egy erdélyi körútra szívesen visszatérnék, maradt azért még sok szép hely ahová nem tudtunk eljutni, de úgy gondolom, elég sok helyet sikerült útba ejteni úgy, hogy élvezni is tudtuk az ott töltött időt, nem a konstans rohanásról szólt az út.
