EN: Few days ago I was chosen to be the blogger of the day on Facebook, which meant that I got several questions about myself 🙂 The most popular subjects were my experiences in Japan, fashion, my future plans, and my fit lifestyle 🙂 Since I love talking (and writing :D) a lot, this post is super long, so I decided to write it only in hungarian. So if you are interested in my answers, please use a translator 🙂
HU: Ismét elindult “A nap bloggere” kezdeményezés Facebookon, amelyhez örömmel csatlakoztam, ugyanis szeretem, amikor kérdésekkel bombáztok 😛 😀 Emellett számomra is irányt ad a dolog, ugyanis könnyebben látom, hogy mi az, ami érdekel Titeket velem kapcsolatban 🙂 Nemrég rám került a sor, és ismét sikerült jól kifaggatnotok 😛 😀 Ha érdekelnek Titeket a japán utammal kapcsolatos tapasztalatok, a divatról való véleményem, a jövőbeli terveim, vagy éppen a sporthoz való hozzáállásom, mindenképpen olvassatok tovább! 😉
1., Szia! Nagyon izgalmasnak találom a blogodat! Nagyon érdekes, hogy angolul írod! Miért döntöttél így? Jelenleg Magyarországon élsz? Illetve melyik a kedvenc szépségápolási márkád, ha van ilyen? Köszi a válaszokat!
Köszönöm szépen, nagyon örülök hogy érdekesnek találod a bejegyzéseimet! 🙂 A blogot eredetileg csak angol nyelven írtam, ugyanis sokan olvasnak külföldről, így próbáltam egy univerzálisabb nyelvet választani 🙂 Viszont sokan hiányolták a magyar nyelvű tartalmat, így egy idő után úgy döntöttem, hogy két nyelven fogom írni. Általában úgyis azt szeretném, hogy inkább a vizuális rész domináljon a sok fotóval, pár mondatot pedig nem nagy kihívás két nyelven is megfogalmazni 🙂
Jelenleg éppen Japánban tartózkodom egy nyolc hetes kollaboráció miatt, de egyébként Magyarországon folytatom a doktori tanulmányaimat 🙂
A kedvences kérdésekkel mindig bajban vagyok, de a L’oréalt, mint brandet nagyon szeretem az almárkáival együtt, pl. Garnier, Maybelline, vagy éppen a Kérastase 🙂 Szívesen kipróbálnám magam náluk, mint kozmetikai vegyész 😛
2., Szia! 🙂 Nagyon inspirálónak tartom a blogod és már régóta követem az új bejegyzéseidet. De mindig felmerül bennem a kérdés, hogy hogyan tudod így beosztani az idődet. Másik kérdésem pedig az lenne,hogy a divat terén mi a kedvenc stílusod? Elegáns vagy inkább sportos 🙂 ?
Nagyon köszönöm, jól esik, hogy ilyen véleménnyel vagy az oldalról 🙂 Az időbeosztás egy nagyon nehéz ügy, hiszen rengeteg dolgot csinálok, bár gondolom ez kiderült… 🙂 Úgy gondolom, hogy arra mindig lehet időt szakítani, ami fontos, viszont meg kell találni a prioritásokat. Tudni kell szelektálni a sok teendő közül, hiszen én is emberből vagyok, és habár sokakat meglep, hogy mennyi energia van bennem, azért az én kapacitásom is véges. Igyekszem mindig végiggondolni a napi teendőimet, aztán letudni a fontosakat/nehezeket, hogy egyre inkább megkönnyebbült legyek 😀 A doktori kutatómunkám nyilván az egyik legfontosabb dolog jelenleg, de emellett a blogra is igyekszem elég időt szánni, illetve arra, hogy elegendő minőségi időt töltsek azokkal, akik fontosak számomra. Amit még mindenképpen szem előtt tartok, az az elegendő mozgás, de erről a következő kérdésenél írok bővebben 😉
A divatban és ezáltal a saját outfit bejegyzéseimben is azt szeretem, hogy mindig meg tudom mutatni az aktuális önmagamat, ami főleg a hangulatomtól függ. Szerintem rengeteg arcom van, de ez valószínűleg látszik a sokféle outfit bejegyzésben, amiket megosztok 🙂 Nagyon szeretek kiöltözni, ha az alkalom megkívánja, de nyilván a hétköznapokban nem tűsarkúban és estélyi ruhákban rohangálok 🙂 Nehéz kiválasztani egy stílust, ami igazán tükrözi az egyéniségemet, de ha nagyon muszáj, akkor ezt a lookot választom: http://viragslab.com/asymmetric/
3., Szia Virág! 🙂 Látom nagyon beindult nálad a heti többszöri edzés, vannak olyan napok, amikor nehezebben veszed rá magad, hogy elindulj? Ha igen, akkor mivel motiválod magad?
A sport, és ezáltal a rendszeres edzés mindig is az életem része volt, ugyanis nagyon fiatal koromtól kezdve egészen az egyetem végéig versenysportoltam, viszont tény és való, hogy a blogon és a közösségi médiában inkább csak az utóbbi időben kezdtem felfuttatni a dolgot 🙂 Motiváció terén szerencsés típusnak mondhatom magam, ugyanis sosem kellett noszogatni, hogy csináljam azt, amit kell, legyen szó mondjuk a tanulásról kiskoromban, vagy bármi másról. Nem tudom mi az oka, egyszerűen kitűzök magam elé egy célt, és valamiért hatalmas felelősség- és kötelességtudatom van. Az a típus vagyok, aki hogyha belehal, akkor is megcsinálja, amit kell. Máshogy nem is tudom, hogy bírnám a jelenlegi életformámat… 😀 Természetesen vannak nálam is nehezebb napok, de az edzés inkább felüdülés, még ha késő este is jutok el odáig, jól esik levezetni az aznapi feszültséget 🙂 Azért van egy-két nap, amikor nagyon nem megy a dolog, ekkor azért megnyugtatom magam, hogy nem vagyok fitneszmodell, akinek 0-24-ben az edzőteremben van a helye, és megengedek egy kis lazítást magamnak 😉
4., Most néztem fel a blogra. Japánnal kapcsolatosan van valami bizarr élményed eddig? Itt értem azt, hogy a férfiak elvileg tök máshogy viselkednek ott (non-verbális kommunikáció stb) a nőkkel, mint Európában.
Illetve mindenki azt mondja, hogy Japán egy drága ország, te ezt mennyire tapasztalod? Köszönöm!
Húha, nem is egy! 😀 Igaz inkább sok a logikátlan dolog, amit egyszerűen nem bírok értelmezni, de el kell fogadni és kész, mást úgysem tudok tenni. A férfiak viselkedése valóban meglepő, alapjáraton nagyon visszafogottak, bár egyszer elmentem egy szórakozóhelyre, ahol nagyon nem fogták vissza magukat, hogy mit ne mondjak, többször is rájuk kellett szólnom, hogy sok lesz és fejezzék be, elég kellemetlen volt :O Ami még nagyon fura, hogy abszolút hiányzik az udvariasság és az előzékenység: simán félrelöknek a menzán, nem számít hogy én álltam ott hamarabb, vagy lazán végignézik, ahogy a 60 kilós bőröndjeimmel szenvedek. A saját csoportunkban azért általában kedvesek, úgyhogy rájuk nincs panasz 🙂
Az árakkal egyet kell értenem, valóban sokkoló dolgok vannak. Alapjáraton yenben kerülnek annyiba a dolgok, mint otthon forintban, ami majdnem háromszoros árkülönbség. Ami kiugróan drága az a közlekedés, illetve a zöldség-gyümölcs. Még szerencse, hogy a kinti kollaborátoroktól kaptam fizetést, különben elég nagy bajban lennék, ha a magyar PhD ösztöndíjból kellene gazdálkodnom 🙁 😀 A shinkansenes útjaink például több, mint 120 ezer Ft-ba kerültek… (hála Istennek nem mi fizettük! :D)
5., Gyönyörűek a fotók a blogodon! A hétköznapokon is ezt a stílust követed az öltözködésben? Szinte mindenhol piros/bordó rúzst használsz. Mondhatni, hogy ez a “védjegyed”? Ha be kéne öltöznöd egy jelmezbálban, akkor mi lennél? Szívesen néznék egy ilyen fotósorozatot is.
Köszönöm szépen, bár ez nem csak az én érdemem 🙂 Természetesen hétköznap, ha a laborban töltöm az időmet, viszonylag a kényelmes öltözeteket preferálom, de azért szeretek alapjáraton is csinosan kinézni, így ebben az esetben is figyelek arra, hogy mit veszek fel: ruhadarabok, kiegészítők, stb. 🙂 Ha valamilyen eseményre, vagy különleges alkalomra vagyok hivatalos, akkor szeretem megadni a módját a dolgoknak és felhívni magamra a figyelmet egy különleges szettel, ami tükrözi a saját stílusomat.
A vörös rúzsok valóban nagy kedvenceim, szinte minden árnyalatban, így gyakran használom őket 🙂 Félelmetes, hogy mennyire öltöztetnek ezek a színek, egy egyszerűbb szettet és sminket is nagyon feldobnak, így ha jól szeretnék kinézni, akkor valóban ehhez folyamodok szinte mindig, úgyhogy igen, mondhatjuk, hogy a védjegyem 😉
Húúú, ez a jelmezbálos kérdés nagyon izgi 🙂 Konkrét karaktert nem tudok mondani, de biztos, hogy a képen látható lányhoz hasonlóan szeretnék kinézni egy ilyen bálon, már ami az öltözéket és a kiegészítőket illeti 🙂
6., Hogy tudod megoldani Japánban a munka mellett a blogolást? Látom, elég sűrűn kirándulsz is, és próbálod felfedezni az országot, úgyhogy gondolom, nem lehet könnyű. Mennyire szereted a konyhájukat? Tudnál mindig ilyesmiket enni, vagy azért meg lehet unni?
Igyekszem kintről is rendszeresen posztolni, ami mondjuk az outfit bejegyzéseknél eléggé körülményes, így ebben az esetben előre dolgoztam augusztusban, és azokból a korábbi fotósorozatokból “éltem” eddig… 😀 Természetesen mostanában a bejegyzések nagy részét a kinti élmények teszik ki, bár ezzel úgy gondolom, nincs semmi baj, hiszen nagyon különleges helyeken járok, és sokan kíváncsiak akár a mindennapi dolgokra is. Vannak napok, amikor ki sem látok a munkából, ekkor nyilván hanyagolnom kell a blogot, de vannak “üresjárataim” is, ekkor dolgozom a fotóimon és írom a bejegyzéseket, amiket majd megosztok később. Ami nagyon rossz, hogy +7 óra az időeltolódás, és mivel nem szeretem időzíteni a bejegyzéseimet, így mindig éjszaka kell posztolnom, hogy otthon emberi idő legyen, mikor közzéteszem a bejegyzéseket 😀
A hétvégéken valóban sokat kirándulunk, ami sajnos eléggé költséges itt, viszont úgy vagyunk vele, hogy ha már erre járunk, akkor itt az ideje, ki tudja hogy mikor térünk vissza legközelebb… 🙂 Így tényleg eléggé fárasztóan telnek a napok, de igyekszünk kihozni a maximumot ebből a pár hétből.
A japán konyhával semmi bajom, az elején fura volt a sok nyers hal és tengeri herkentyű, de abszolút megszoktam, sőt, szeretem! 🙂 Annak pedig nagyon örülök, hogy sok az egészséges étel itt, szóval emiatt sem kell aggódnom 🙂 Megunni még nem untam meg, bár sokszor magamra főzök itt kint, így nem csak tradícionális japán ételeket eszek a nyolc hét alatt 🙂
7., A szagokra nem vagy olyan érzékeny, mint a látványra? Ha ennyire igyekszel szépen kinézni és szép dolgokat bemutatni a blogban, akkor hogyan tudsz mégis egy olyan kellemetlen szagú (és enyhén mérgező) anyaggal dolgozni, mint a kénhidrogén?
Nyilván zavarnak a kellemetlen szagok, bár tény és való, hogy egy laborban a legtöbb anyagnak furi szaga van, még ha nem is éppen kellemetlen 😀 Ez egy olyan dolog, amit az ember elfogad, ha ilyen pályát választ, így én sem csinálok problémát belőle. Az elszívófülke nagyon sokat javít a helyzeten, és nyilván nem is szagolgatok szulfidot egész nap csak úgy… 😀 Szóval egyáltalán nem olyan veszélyes a helyzet, mint amilyennek kívülről tűnhet 🙂 A mérgező dolgokról annyit, hogy számtalan dolog található egy laborban, amivel súlyos károkat okozhatunk magunknak, de nem véletlenül vannak a megfelelő előírások és óvintézkedések. Ha ezeket betartja az ember, akkor baj nem történhet. Mindenféle vicc nélkül már meghalhattam volna párszor egy-két mérgező anyag miatt, de még életben vagyok, nem véletlenül… 🙂 😀
8., Mi a kedvenc őszi ruhadarabod?
Az ősz egy csodálatos évszak rengeteg lehetőséggel, ami az öltözködést illeti 🙂 Sok kedvenc ruhadarabom képezi az őszi ruhatár részét, így nehéz egyet kiemelni. Maradjunk háromnál: bokacsizma, pulóver, (mű)bőrdzseki 🙂
9., Megbántad valaha a vegyész hivatással kapcsolatos döntésedet? Hol látnád magad a legszívesebben tíz év múlva?
Ez egy viszonylag nehéz kérdés a számomra, ugyanis rengeteg dologhoz van affinitásom, és mindenféle nagyképűség nélkül úgy gondolom, hogy az élet nagyon sok területén megállnám a helyemet. Néha nehéz is belegondolni, hogy mi lenne, ha …, hiszen annyi dolgot szeretnék csinálni, hogy ahhoz tíz élet is kevés lenne 😀 Mindenesetre nagyon örülök, hogy ezt a szakmát választottam, ugyanis nagyon szeretem azt, amit csinálok, nem mellesleg belül fontos, hogy hasznos legyen az, amit csinálok és egy “jó ügyért dolgozzak”. Éppen ezért gondolom azt, hogy sok szakmában hiányérzetem lenne még akkor is, ha jól teljesítenék. A kutatásban azt szeretem, hogy számos lehetőség van, nagyfokú problémamegoldó képességre van szükség, de emiatt iszonytató sikerélményt tud okozni 1-2 jó eredmény 🙂 Szeretem, hogy szükség van az agyamra, és végig kell gondolnom, hogy mi hol merre…
A nőies és másrészt kreatív oldalamat sem nyomom el, hiszen a blogon keresztül ezt az arcomat is közvetítem a külvilág felé. Szerintem ez egy nagyon jó kombináció, hiszen amellett, hogy teret hagyok “mindkét énemnek”, eléggé különlegesnek számítok a bloggervilágban a tudományos szakmám miatt, és fordítva 😉
10 év múlva szeretnék egy jó kis kutató-fejlesztő pozícióban dolgozni, ahol biokémiával vagy kozmetikai kémiával foglalkozhatok, jó esetben egy saját laborral 😉 Természetesen a szerető család is fontos a kiegyensúlyozott élethez, így házasság és a gyerekek kérdése is foglalkoztat. A blogot pedig vezetném, amennyire időm és energiám engedi, bár magamat ismerve megtalálnám a módját 😛
Őszintén remélem, hogy tetszettek a válaszaim! 🙂 Akit bővebben érdekelnek a tapasztalataim illetve élményeim a nyolc hetes japán útról, tervezek egy videót, ahol az általatok feltett kérdéseket válaszolnám meg 🙂 Ezzel kapcsolatban majd figyeljétek a blog Facebook oldalát, ugyanis 1-2 héten belül ott fogom közzétenni a részleteket 🙂
