EN: Probably you noticed that I’ve been a bit quiet lately. The reason is, that I’m having a bad period since several days… It’s not usual but somehow I’ve been panicking about my state exam. This doesn’t mean that I don’t want to blog but I just didn’t have the time and the mood either, to post something, however I have plenty of ideas… It was the worst yesterday night, when I started to think about such things that I decided to share here as well…
My question was: “What makes us go on?” Everyone has dreams and goals. We fight for these and hold strong, even when life isn’t so simple… There is the sentence: “Don’t dream your life, live your dreams”. I have to agree with this, since many times I see people, who work or study too hard and their life just goes by them without anything special. I definitely don’t want to belong to these people, so when I had my bad mood and started thinking about how long this whole stuff will last (studying for state exam till 16th June, then PhD entrance exam, so one month altogether), I had the question:
Is this my dream??? This is what I want to do??
And then of course: What are my dreams? What I want to achieve in my life?
First of all, I’d like to have a happy family, be a beloved wife, having children. To have a normal, balanced life you also need a stable existencial background (it doesn’t mean that you have to be freaking rich), so you should have a well – payed job… And the most important: You should love your job! I guess the circle just ended since now I’m about to get my chemist master degree, to be one step closer to my dreams…
HU: Bizonyára észrevettétek, hogy egy ideje eléggé csendben vagyok. Ennek az az oka, hogy pár napja eléggé rossz periódusba kerültem, nem szokásom, de az a helyzet, hogy eluralkodott rajtam egy kicsit a pánik az államvizsgát illetően. Nem kerültem emiatt alkotói válságba, de sem időm, sem energiám nem volt posztolni az utóbbi napokban, pedig ötletem van bőven, hogy miről lehetne írni… A letargikus állapot tegnap éjszaka tetőzött, amikor is többek között olyan dolgokon gondolkodtam, amikről úgy döntöttem, itt is megosztom őket…
A nagy kérdés nem más, mint hogy mi is visz minket előre az életben? Mindenkinek vannak álmai, céljai. Ezekért küzdünk, és kitartunk, akkor is ha nem egyszerű az élet… Van ugyebár az a mondat, hogy “Ne álmodd az életed, éld az álmaid”. Ezzel nagyon is egyet kell, hogy értsek, ugyanis sokan abba a hibába esnek, hogy a túlzott kemény munka, tanulás vagy bármi más mellett egyszerűen elmegy az élet mellettük. Én nagyon nem szeretnék az ilyen emberek közé tartozni, így mikor kicsit depresszív hangulatban belegondoltam, hogy még meddig is fog tartani ez az egész mizéria (államvizsga június 16-ig, de utána még vár rám egy PhD felvételi, szóval igazából még egy hónapnyi “szenvedés” áll előttem), feltettem magamnak a kérdést:
Nekem tényleg ez az álmom? Ezt szeretném csinálni???
És nyilván a következő kérdés az volt, hogy akkor mi is az én álmom… Mit szeretnék elérni az életben?
Mindenek előtt boldog családot, szerető férjet, gyerekeket. A normális, kiegyensúlyozott élethez azért nem árt egy stabil egzisztenciális háttér sem (amit nem feltétlenül tartok egyenlőnek a gazdagsággal). Ehhez pedig nyilván dolgozni kell, nem árt, ha az embernek van egy jól, de legalább normálisan fizető állása, de talán ami még ennél is fontosabb, az az, hogy szeresse a munkáját. És azt hiszem, körbe is értem, ugyanis per pillanat pont azon vagyok, hogy diplomát szerezzek vegyész mesterszakon és egy lépéssel közelebb kerüljek az álmaimhoz…
I have to admit, when I look at the FB or Instagram profiles of young girls or women, who travel all the time, their only task is shopping, they have lunch at super cool restaurants every day and live in even cooler hotels, I have the question, especially in my harder times: Why is life so simple for them? Why they don’t have to go to work at 4.30 am, study like hell and fight for their dreams when life gets harder? However, when I keep thinking about this, I just have to realize that I couldn’t do this for a long time… Okay, for 1 – 2 weeks it would be amazing but I’d miss something very soon. I just can’t live without creating anything, I just have to put down something to the table.
Judging somebody is far away from me since: 1: I don’t have the right and I even don’t wanna do this 2: you can do with your life whatever you want 3: maybe looking at my profile you don’t think how much I study or what chemist I am…, but I guess you know what I mean… 🙂
So after all these thoughts, I think I’m on a good way to chase my dreams and maybe now studying doesn’t mean living my dreams but I’ll try to come closer to them here on the blog 🙂 And hopefully my bad mood will go way soon… 😉
Bevallom, ahogy nézelődök Facebook – on vagy Instagramon, és látom azoknak a fiatal lányoknak, nőknek az életét, akik állandóan utazgatnak, egész nap shoppingolnak, menő éttermekben ebédelnek minden nap és meg menőbb hotelekben szállnak meg, nyilván felmerül bennem a kérdés, főleg a nehezebb perceimben (és tegye fel a kezét az, akiben nem…), hogy nekik miért ilyen egyszerű az élet, miért nem küzdenek az élet nehézségeivel, legyen az mondjuk egy hajnali fél 5 – kor való munkába indulás, vagy éppen egy nehéz vizsgára való felkészülés. De ahogy jobban belegondolok, a helyzet az, hogy én hosszútávon biztos nem tudnám ezt csinálni. Persze egy – két hétig biztos nagyon jó lenne, de előbb vagy utóbb kialakulna bennem egy hiányérzet. Nem tudok úgy élni, hogy ne alkossak, hogy ne tegyek le valamit az asztalra.
Távol álljon Tőlem, hogy ezzel bárkit is bíráljak, mivel 1: semmi jogom hozzá és nem is akarok ilyet tenni 2: mindenki úgy éli az életét, ahogy szeretné 3: könnyen meglehet, hogy az én profilomról sem az jön le valakinek elsőre, hogy mennyit tanulok és milyen szakmai sikereket érek el, de szerintem értitek, mire gondolok 🙂
Szóval, egyelőre, ha épp nehéz is, úgy gondolom, jó úton járok az álmaim megvalósításához, és ha perpillanat nem a nagy tanulás az “Éld az álmaid” megfelelője, itt a blogon igyekszem kiteljesedni ilyen téren… 🙂 A rosszkedv pedig remélhetőleg nemsokára távozik… 😉
