Tuesday thoughts

 

I have been thinking about summarizing these thoughts about a week ago. I didn’t know how should I share them with you, unless hurting anybody but I still want you to understand me. Well, let’s begin with the fact, that most of you think about Virág’s Lab, as a fashion blog, and to be honest, that is quite flattering to me 🙂 After launching the blog, more and more people turn to me if they need some advice about clothing or make-up. However, we have to admit, that it won’t become a fashion blog just because I have several outfit posts, as it’s even not a gastro blog because of recipes that appear once in a blue moon… 🙂 It is a personal blog, and it means that I write what I’m thinking about in that moment. If I had a terrible day or I’m going somewhere special, then I’ll write about that… Well, it’s been very nice but sometimes I think that several people can’t handle this on the right way. Fortunately I get much more positive (thank God!) feedback than negative. I also thank for the latter – if it’s a right and constructive critic – since they’re for the development of the blog, and obviously I can survive the baseless, malicious comments as well, I’m a big girl, haha 😀 And I also know that it’s inevitable if you decide to do such kind of activity. But now, in general, I’m asking you to think at first before saying or writing such things, that will totally discourage someone, just because you don’t see how much he or she worked for that thing! Please notice that at first I have to be suited as a chemist, I go to university, take exams and do a research! I don’t have a permanent, professional photographer, I owe my outfit pics to my love and my sister, I’m unspeakaby grateful to them! And I’m just telling that there will be pictures taken with my phone, sometimes you’ll find a couple of selfies, or even pics with primping or making faces, so what??? In connection with writing in English, I know that it’s not perfect but so surprising, I haven’t received any negative comments from my foreign readers. Generally they liked the blog so much and to my English, it was 100% positive feedback that I got. And here I want to write (just a little) about a typical Hungarian mentality… Because of professional reasons, I was staying in abroad for a while several time (and I also will go). Nothing is perfect there, but they’re much and much more positive! I learned a lot from them and during my stay I also got used to this opinion. This is why it is like a cold shower that I experience here in Hungary when I get back. I think, everyone would feel much better if you had more positive feedback and applause, no matter what he/she is dealing with. I’m trying to live like this, I hope you’ll do the same! 😉

Körülbelül egy hete érlelődnek bennem ezek a gondolatok… Sokáig törtem a fejemet azon, hogy a külvilág felé hogyan kellene/lehetne megosztani őket úgy, hogy engem is megértsetek, viszont megsérteni sem áll szándékomban senkit. Kezdjük azzal, hogy a legtöbben divatblogként gondoltok a Virág’s Lab-ra, ami őszintén szólva elég hízelgő számomra 🙂 Igaz, főleg a blog indulása óta egyre többen fordultok hozzám, ha tanácsra van szükségetek öltözködés vagy éppen sminkelés terén. Be kell viszont ismerni azt, hogy 1-2 outfit bejegyzéstől még nem beszélhetünk divatblogról, ugyanúgy a néhanapján megosztott főzőcskézős posztoktól sem leszek gasztroblogger… 🙂 Ez egy személyes blog, ami azt jelenti, hogy arról írok, amit éppen jónak látok. Ha éppen borzalmas napom van, akkor arról, ha egy számomra különleges helyen járok, akkor pedig arról… Ez eddig mind szép és jó, viszont néha azt érzem, hogy egyesek ezt nem kezelik helyén. Hála Istennek, nagyságrendileg több pozitív véleményt kapok, mint negatívat. Utóbbiakat – ha jogos, építő kritikáról van szó – megköszönöm, hiszen a blog fejlődését is szolgálják, és nyilván a rosszindulatú, alaptalan megjegyzéseket is túlélem, nagylány vagyok már, emellett pedig tudom, hogy ez gyakorlatilag kikerülhetetlen, ha ilyen jellegű tevékenységre adja a fejét valaki… De most nagy általánosságban kérlek Titeket, hogy gondolkozzatok, mielőtt olyat mondotok vagy írtok másoknak, amivel mondjuk teljesen elveszitek az alkotói kedvét, mert nem láttok bele abba, hogy mennyit is dolgozott valamiért. Elsősorban vegyészként kell megfelelnem, egyetemre járok, vizsgázok, kutatok, ezt jegyezzétek meg! Nincs állandó, profi fotósom, az outfit képeimet a páromnak és a húgomnak köszönhetem, akiknek elmondhatatlanul hálás vagyok! És most szólok, hogy vannak, és lesznek fent telefonnal lőtt képek, néha egy-két selfie is befigyel, sőt még az is lehet hogy grimaszolós vagy éppen csücsörítős fotókkal találkoztok, na és??? Ami az angol nyelvet illeti, tisztában vagyok vele, hogy nem tökéletes, viszont érdekes módon, a külföldiektől sosem kaptam semmilyen negatív megjegyzést, sőt általában odáig vannak a blogtól is, illetve az angolomra is gyakorlatilag 100%-ban nagyon pozitív az a visszajelzés, ami érkezett. És itt térnék rá – nagyon kevés ideig – a jellemző magyar mentalitásra… Szakmai okokból többször is tartózkodtam huzamosabb ideig külföldön (és fogok is). Ott sem tökéletes minden, mégis sokkal, de sokkal pozitívabban állnak hozzá mindenhez. Rengeteget tanultam tőlük, és nyilván a kinti lét alatt hozzá is szoktam ehhez a felfogáshoz, ezért ér mindig hidegzuhanyként az, amit itthon tapasztalok, mikor visszatérek. Szerintem mindenki jobban érezné magát, ha több pozitív visszajelzést és dicséretet kapna az életben, bármivel is foglalkozik. Én megpróbálok így élni, remélem Ti is! 😉