EN: I know that it might seem strange that I have not really told the story about getting my PhD degree in Biochemistry last year, however it was one of the most meaningful periods of my life. Still, during the process I often felt that things happened so quickly and somehow I did not feel the lust to share what happened – although I had pretty much to tell. After my defence I had to face a really tough period, which darkened everything that would have made me satisfied, proud and super happy 🙁 However, I knew one day I’ll have a proper celebration due to a nice graduation ceremony in a few months 🙂 Due to COVI19 and the quarantine, life gave me an extra surprise: I received my official PhD diploma recently, but the official ceremony will take place as well, when all of this virus thing will be over 🙂
I know that you’re pretty interested in everything that happened behind the scenes and want to see not only the milestones but the way to get there as well, even if it wasn’t an easy one. This is why I’m going to tell you the whole story from my side with all the ups and downs. Before I start, I’d like to tell that mentioning the difficulties which I had to face does not mean complaining, since even it was not the easy way, if I started again, I would do the exact same thing… 🙂
I mentioned here on the blog as well that 2 months after submitting my PhD thesis I decided to leave research and try the private sector. I knew that tough months are ahead: although I finished my thesis, I still have much to do until my defence: to take the final exam, finalize and bind the summary booklets, organize and hold the preliminary defence and finally the defence. These steps can always take place after the official approval of the doctoral committee, so the whole process takes at least half a year – even if your things progress very well…
2 months after submitting my dissertation, I received my preliminary revesions – both positive 🙂 – which was necessary before starting to organize my final exam. I had two subjects: Biochemistry and Signaling pathways, both were closely related to my research area. Besides these, you don’t really have much concrete, there are no specific exam items or questions, they can ask literally everything. Well, it’s predictable that they will be interested in topics which are related to your research, so I was focusing on the biochemical pathways in in connection with hydrogen sulfide and actually the theoretical background of everything which was mentioned in my thesis – even if it was a smaller side project.
If someone asked me which was the hardest part of the process, I’d say this one. Actually I really enjoyed studying since I’m passionate about biochemistry, however that period was quite demanding: I just had a new job – where I had to learn many new things and of course I wanted to do my best, and I was also preparing for my traffic exam to get my driving licence. Having 12-14 hour workdays (including studying) were pretty normal to me, then I had my driving lessons and of course I didn’t want to give up my workouts.
However, I had to realize that this was obviously too much so I decided to take a break from driving in order to be able to focus 100% on the 2 most demanding issues, which were the most important as well.
Many people asked how did I manage to stay motivated and kept going… Well, my answer is that I really enjoy when I see that my things are progressing very well and things get into place 🙂 I knew that this pressure was just temporary and honestly, as long as it’s below my threshold, it gives me an extreme amount of motivation in general. For a PhD candidate, one of the best things is when this protocol starts and we see that each step is just closer and closer 🙂
Besides working and studying, I also had to finalize my thesis according to the preliminary revisions, then bind them officially since I had to take 5 hard copies with myself to the exam, to be forwarded to my reviewers. I also had to edit and finalize my thesis booklets, which I finally managed to submit 10 days after my final exam, but that’s another story… 🙂
Since I had my studentship at the Medical University of Pécs, the final exam (and all official events) took place in Pécs. I didn’t want to struggle with traveling in the morning, so I decided to take a train one day before the exam and spend the previous evening in Pécs, in order to be relaxed (couldn’t get too much sleep though… :D). Four people was present at the exam: three committee members and me. The questions were related to biochemical events in connection with my research area as I anticipated (I won’t say anything exact but I guess you’re okay with this… :P) Everyone was really kind and friendly so we had a nice talk like colleagues and I finished with 100% 🙂 The next step was to show the official certificate in the PhD office and hand over the hard copies of my thesis before having some rest and waiting for my official reviews… 🙂
HU: Tudom, hogy szinte semmit nem meséltem Nektek a doktori fokozatszerzésemről, ami furcsa lehet, hiszen életem egyik legmeghatározóbb történéséről van szó. Az eljárás alatt sokszor hirtelen történtek a dolgok és valamiért nem is éreztem magamban a késztetést, hogy beszámoljak a történésekről – pedig lett volna miről. A védésemet követően pedig rendkívül nehéz életszakaszban voltam, ez pedig sajnos beárnyékolta azt, ami miatt elégedettnek, büszkének és mindennél boldogabbnak kellett volna lennem 🙁 Viszont tudtam, hogy hátravan még egy avatás, úgyhogy ami késik nem múlik 🙂 A karantén miatt pedig érdekes módon egy kis extra ünnepelnivalót is kaptam az élettől: nemrég jutott el hozzám a hivatalos doktori oklevelem, de természetesen a hivatalos protokollra is sor kerül majd, amint elérkezik az ideje 🙂
Tudom, hogy kíváncsiak vagytok, mi zajlott a színfalak mögött és nem csak a mérföldkő, hanem az ahhoz vezető út is érdekel Titeket, annak minden nehézségével együtt. Éppen ezért fogom elmesélni Nektek, hogy én érzelmileg hogyan éltem ezt meg, mi volt ami tartotta bennem a lelket vagy mi az, ami nehéz volt. Azt előre szeretném leszögezni, hogy semmit nem panaszkodásnak szánok, mert habár nem a könnyebb utat választottam, ha újrakezdhetném, szinte mindent ugyanúgy csinálnék 🙂
Azt még tudhatjátok innen a blogról is, hogy a disszertációm leadását követően nem sokkal magam mögött hagytam a kutatói életet és a versenyszférában próbáltam szerencsét. Tudtam, hogy habár az értekezésem kész, a védésig azért bőven lesz még tennivalóm, egészen konkrétan: szigorlatozni (ez kvázi a PhD-s államvizsga), disszertációt és tézisfüzeteket véglegesíteni és köttetni, megszervezni és megtartani az elővédést, végül pedig magát a doktori értekezés nyilvános vitáját, azaz a védést. Az említett folyamatokat mindig a doktori bizottság ülései előzik meg, így maga a fokozatszerzési eljárás teljesen normális esetben is egy hónapokon keresztül elhúzódó folyamat, hiszen a következő lépésre mindig akkor kerülhet sor, amikor az előzőt követően a bizottságtól zöld utat kap a doktorjelölt.
Tehát a disszertáció leadását követően eltelt két és fél hónap, majd megkaptam a pozitív előbírálataimat és elkezdhettem szervezni a szigorlatomat. Két szigorlati tárgyam volt, melyek szorosan kapcsolódtak a kutatási témához: Biokémia és Jelátviteli folyamatok. Ezen kívül túl sok támpont vagy útmutató nincs egy szigorlatnál: itt nincsenek kiadott tételek vagy témakörök, hanem gyakorlatilag bármire rákérdezhetnek. Valószínűsíthető azért, hogy a saját kutatási témához kapcsolódó ismeretekre kíváncsiak, úgyhogy én főleg a kénhidrogénhez kapcsolódó biokémiai folyamatok összességére koncentráltam, és minden másra A-tól Z-ig, amiről a disszertációmban, vagy a publikációimban említést tettem, akár csak egy kisebb együttműködés kapcsán.
Ha megkérdeznék tőlem, az eljárás során melyik része volt a legnehezebb, ezt a szakaszt mondanám. Magát a tanulást egyébként élveztem, ugyanis a biokémia a szívem csücske, viszont nagy fába vágtam a fejszém azzal, hogy szinte akkor kezdtem egy új munkahelyen dolgozni, ahol rengeteg új dolgot kellett megtanulnom és természetesen igyekeztem a maximumot nyújtani, másrészt a forgalmi vizsgámra is akkor készültem fel. Úgyhogy a 12-14 órás munkanapok (mármint tanulással együtt) teljesen normálisak voltak számomra, emellett jártam vezetni és az edzéseimből is nehezemre esett lentebb adni. Végül be kellett látnom, hogy jobb nem teljesen szétforgácsolni magam, így a vezetést a szigorlatomig szüneteltettem, hiszen bőven elég volt két idő- és energiaigényes dologra koncentrálnom, amiken sok múlhat. Ha megkérdezik, mi tartotta bennem a lelket, összességében mindig azt mondom: szeretem, ha történik valami és haladnak a dolgaim. Nyilván tudtam, hogy ez a nagy nyomás csak átmeneti, és amíg egészséges mértékű és nem roppant össze, addig extrém motiváló hatással van rám minden hasonló helyzet. Egy doktorandusz életében pedig az egyik legjobb dolog, ha a fokozatszerzés mint hivatalos protokoll elindul, az pedig csak hab a tortán, ha közeleg a következő lépcső időpontja 🙂
A munka melletti tanuláson kívül a disszertációmat is véglegesítettem az előbírálatok alapján, ugyanis jött velem a szigorlatra hogy sikeres vizsgát követően az opponensekhez kerüljön a hivatalos bírálatra. Emellett még a tézisfüzeteimet kellett összeállítanom, amiket végül a szigorlat után másfél héttel sikerült leadnom, de erről majd később… 🙂
Az egyetemi jogviszonyom a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karán volt, így a szigorlatra (és minden hivatalos eseményre) Pécsen került sor. Mivel nem szerettem volna a vizsga napján utazással vesződni, egy nappal hamarabb leutaztam és ott aludtam, hogy kipihent legyek másnap (már amennyit tudtam aludni… :D). A vizsgán négyen voltunk jelen, a három bizottsági tag és én, a kérdéseik pedig a kutatási témámhoz kapcsolódó biokémiai folyamatokat érintették (konkrétumokat nem nevezek meg, de gondolom ez nem probléma :P). Mindenki nagyon kedves és jóindulatú volt, így nagyon jó érzéssel és 100%-kal abszolváltam a szigorlatot, úgyhogy a következő utam a PhD irodába vezetett, hogy a tagok által aláírt hivatalos igazolást és a véglegesített disszertációmat leadva megnyugodjak kicsit és várhassam az értekezéseim bírálatait 🙂
