EN: After almost 8 months break from competitions, last week finally the time has come to show up at the starting line! If I had to comment the past months, I’d end up with a novel but I have a more important story to share 🙂 Well, it wasn’t easy to prepare and adjust my trainings while having no idea about the date, distance and place of my future competitions… After several cancelled/delayed events I just decided to let it go and do my best at my trainings, while keeping my eyes open when it comes to races in the near future… 😀
This is the reason why finally I ended up at the hills of Mecsek with a relative short distance race of 9 km with 260 m altitude. In order to avoid getting up super early and the time pressure due to the 250 km trip to there, we decided to travel to Pécs and get my bib the day before, also having the chance for a cozy pre-race easy run just nearby… Thanks to this trip on the previous day, we could sleep long and enjoy a nice breakfast at the hotel in the morning (I did not overdo the latter, since I prefer to complete my runs with an empty stomach or only some minimal intake and have a decent refill afterwards 😛 :D)
In the first few minutes, the leading crew seemed to be quite stable: 3-4 men ran before or next to me, while no other females seemed to keep the pace. I strictly decided no to run with a killer speed at the beginning, but tried to maintain a strong but stable pace, however after the first 2 kilometers I had to realize that all the other women were far behind so a serious problem should have happened to me in order to be surprised at the end. Honestly, I absolutely did not expect this, but still wanted to do my best and finish with a good time anyway. So I tried to complete the first 5-6 km at a strong pace, but keeping in mind that the hardest part is ahead with some altitude and I didn’t want to run out of my energy before time… The track was really a challenging one, at the beginning of the ascending section I even caught up with the first two members of the men, who had been ahead of me until then. Since I often go on trail runnings and have some experience when it comes to upward slopes, the situation was still tough, I saw everyone struggling and walking. I tried to keep up and fight with the elements for a while, but then decided to give myself a minimal walk and in order to gain some energy for the rest of the distance. I’m not saying that I wouldn’t have been able to complete this heavy section without walking and I’m really not proud of that, however I still feel that it was a good decision, since in return I was able to run the last 2 kms with a pretty fast speed, and the male section who I left behind was not able to catch up at the end 😛 😀
Bálint was waiting for me at the finish line and within a few minutes Sanyosz and Levi also completed their HM, so I’m incredibly proud of both of them, for me those 9 kms were more than enough! 😀
After some rest, stretching, lunch, and wine, the award ceremony was finally held, after which we ended up at the spa at Siklós to spend the rest of the day with the well deserved relax 😛 In the evening we went for some sightseeing in Pécs and luckily we even caught a Punnany Massif concert by accident 😉
Overall, I’m glad that even if this race wasn’t included in my calendar on purpose, it was a perfect season start, especially for having the chance to connect it with a little domestic trip 😛 Next Sunday I will stay nearby and compete on 14 km at the Lake Lupa, then comes the most special race of my life, but I’ll talk about that later! 🙂
HU: Közel nyolc hónap versenystop után múlt hétvégén végre eljött a nap, amikor rajthoz állhattam. Az elmúlt pár hónapról akár egy regény terjedelmű beszámolót is írhatnék, de most talán nem ez a lényeg 🙂 Tény, hogy nem volt egyszerű a felkészülés és a formaidőzítés úgy, hogy hetekkel ezelőtt fogalmunk nem volt arról, hogy mikor, hol és milyen távon fogok versenyezni, a sokadik lemondott/elhalasztott verseny után pedig úgy döntöttem, nem feszülök rá a témára hanem a sorsra bízom magam, lesz ami lesz 😀
Így történt, hogy a szezonnyitásra a Mecsekben került sor egy szintes versenyen, viszonylag rövid távon, a választott versenyszám 9 km volt 260 m szintemelkedéssel. A nevezéssel a sok előzetes lemondás miatt már alapból szkeptikus voltam és csak a verseny előtt pár nappal voltam rá hajlandó, miután telefonon is megerősítettek a szervezők, hogy nem kell aggódni, a rendezvény biztosan meg lesz tartva!
Hogy elkerüljük a korán kelést és az időnyomást, már péntek délután elindultunk Pécsre, majd a rajtcsomag felvétele után Abaligeten bonyolítottuk le az átmozgatást. A szállást így is viszonylag későn sikerült elfoglalnunk, így megegyeztünk abban, hogy inkább rápihenünk a szombatra és a városnézést a verseny (és az azt követő fürdőzés) utánra halasztjuk 🙂 Mivel nem kellett sokat autókáznunk Orfűre, ahonnan rajtolt a mezőny, valamint a rajt is viszonylag későn, 10.45-kor volt, nyugodtan volt időnk reggelizni (bár utóbbit nem vittem túlzásba, számomra az vált be, ha a futásaimat nulla vagy minimál étkezéssel bonyolítom le, inkább utána szeretek visszatölteni :P)
A rajtot követően az első pár száz méteren viszonylag stabilan kialakult az élmezőny: a férfiak közül 3-4-en futottak előttem/mellettem, a nők pedig kezdtek leszakadni. Szigorúan nem futottam el a táv elejét és csak egy erős, de stabilan tartható tempóra álltam be, de 2-3 km környékén már láttam, hogy a saját mezőnyömből nincs senki láthatáron belül, úgyhogy a saját részemről nagyon nagy bajnak kell történnie ahhoz, hogy valaki meglepjen. Őszintén szólva erre abszolút nem számítottam, de mindentől függetlenül szerettem volna odatenni magamat és egy jó időt futni, úgyhogy az első 5-6 km-t igyekeztem jó tempóval, de ésszel abszolválni, ugyanis tudtam hogy hátra van az emelkedő és nem lenne ideális idő előtt elfogyni. A pálya valóban nem viccelt, az emelkedős szakasz elején utol is értem a férfi mezőny első két tagját, akik addig előttem haladtak. Mivel terepen is megfordultam jópárszor életemben, ahol volt dolgom hasonló (és durvább) szakaszokkal, nem volt szokatlan a helyzet, viszont láttam, hogy az erősebbik nem is küzd a helyzettel, szinte mindenki belesétált a távba. Egy ideig tartottam magam és küzdöttem az elemekkel, aztán úgy döntöttem, adok magamnak egy minimális sétát, hogy aztán újult erővel folytassam. Nem mondom hogy képtelen lettem volna séta nélkül teljesíteni a neccesebb szakaszt és nem vagyok büszke a belesétálásrat, viszont utólag is úgy érzem, jó döntés volt, ugyanis cserébe eléggé meg tudtam futni az utolsó 2 kilit úgy, hogy a magam mögött hagyott férfi mezőny sem ért utol.
Bálint a célban várt, majd pár percen belül Sanyosz és Levi is beértek. Mindkettejükre büszke vagyok, hogy lenyomtak egy félmaratont azon a pályán, nekem bőven elég volt 9 km is! 😀
Némi pihenés, nyújtás, ebéd, és fröccsözés után végre megtartották az eredményhirdetést, ami után a siklósi fürdőt céloztuk meg és lazítottuk ki magunkat. Este pedig következett a pécsi városnézés, szerencsénkre még egy Punnany Massif koncertet is elcsíptünk teljesen véletlenül 😉
Összességében örülök, hogy ha véletlenül is, de bekerült a naptárba ez a verseny, tökéletes szezonkezdés volt, az pedig külön szuper volt, hogy egy kis utazással és relaxálással is össze tudtuk kötni az egészet 😛 Jövő héten maradok a közelben és a Lupa-tónál állok rajthoz 14 km-en, aztán életem legkülönlegesebb megmérettetése következik, de erről majd később mesélek! 🙂
