Az igazság az, hogy nem is tudom hol kezdjem… 😀 Próbálok három órás regény helyett egy szolidabb terjedelmű esti mesét összehozni, ugyanis sokaktól visszahallom, hogy egyik oldalon kapkodjátok a fejeteket, hogy ugrálok mindenfelé mint a nikkelbolha, és képtelenség az életemmel lépést tartani, másrészt viszont több posztomból is a szomorúság és csalódottság jön át, így nem teljesen értelmezhető, hogy mi zajlik velem mostanában. Ha ez megnyugtat valakit, mostanában számomra sem mindig az :/ 😀
Elég sok minden történt az utóbbi időben, és most nem csak arról van szó, amikor beindul az élet és csapatási van 😀 Mert most nagyon is az van, de nagyon jó értelemben 😉
Előtte viszont mondhatni a poklot is megjártam, és eljött az a pont, amikor az egész külvilágot ki kellett zárnom, telefon repülő üzemmódban, minimális kommunikáció mindenkivel, és hasonlók. Tapasztaltam már elég sok dolgot életem során és napi szinten rengeteg impulzus ér, ami nyilván sok stresszel is jár néha. Hála Istennek megvannak a módszerek, amivel instant módon helyre tudom rakni lelkem darabkáit, ha szükség van rá, viszont mostanában volt, hogy nem bizonyult elégségesnek a már jól működő „protokoll” 🙁
Munka terén sosem unatkozom, de most a szokásosnál is pörgősebb időszakom van, egyik elsőszerzős publikációm revízióján dolgozunk (értsd a doktorim kb. 60%-át magába foglaló történetről van szó, úgyhogy van némi súlya és jelentősége az ügynek), emellett a héten adtam le egy pályázatot, illetve két nemzetközi és két hazai konferenciára is készülök. Közben azért futnak a blogos/social media projektek, és azért relaxálni is próbálok, valamint minél több időt a szabadban tölteni, ha már megérkezett a tavasz 🙂
Vasárnap pedig az Egyesült Királyságba utazom 12 napra egy ösztöndíj kapcsán, szóval azt hiszem most már értitek, ha azt mondom, kicsit intenzív periódus van, bár ezt egy kicsit sem bánom 🙂
A diéta most egy időre parkolópályán van, ami nem jelenti azt, hogy ész nélküli zaba van, csupán nincs méricskélés meg számolgatás, csak figyelek arra, hogy olyat egyek ami nem szemét és jót tesz a testemnek, de igen, előfordul hogy becsúszik egy kis csoki, vagy hasonlók 🙂 Mondjuk rám is fér, hogy egyek rendesen, ugyanis pár hete új edzéstervet raktunk össze Bogival 😛 Egy ideje úgy éreztem, szükség van valami újra, ami kimozdít a komfortzónámból, tudjátok, nem szeretem az unalmat 😀 Ilyen téren szerencsém van, ugyanis ő az aki tudja, mennyit bírok, mire vagyok képes és hajlandó, emellett nem fél legyilkolni, ha kell, ennek megfelelően elég brutális órákat töltök most a John Reedben, és van amikor örülök, ha meg tudok mozdulni másnap 😀 Közben a futást is újrakezdtem hétvégén, egy hónap kényszerpihenő után. Igyekszem ésszel csinálni a dolgot és nem tönkreverni a térdem ismét, mert szeretnék versenyezni, ennek megfelelően be is neveztem a májusi Aldi Női Futógálára, ahol nem finomkodunk, hanem a 10+5+2 km-es mezőnyben fogok rajthoz állni 😛 Az állóképességgel és a lelkesedéssel biztos nem lesz baj, a térdemre pedig igyekszem vigyázni, amennyire csak lehet 🙂
Ez eddig szép és jó, és nem is akarok panaszkodni, ugyanis nagyon jól vagyok most, de tényleg 🙂 Most azt érzem, hogy amit csinálok, annak van eredménye, legyen szó munkáról, edzésről, vagy bármi másról 🙂 A problémám azzal volt az utóbbi időben, hogy olyan emberektől kaptam/tapasztaltam gerinctelenséget, hazudozást, ignorálást, gyávaságot, akiknek én a lehető legtöbbet adtam, feltétel nélküli figyelemmel fordultam feléjük és ha kellett, száz alkalom után százegyedjére is felkapartam őket a padlóról. Ezért volt, hogy hajnal 3-kor mentem edzeni, 3-4 óra alvásokkal nyomtam egy darabig a fent említett kísérletek, pályázatok, gyilkos edzések tömkelegét, aztán mikor belefáradtam kicsit az életbe, megnyomtam a reset gombot és elérhetetlen voltam pár napig (utólag is sajnálom, aki esetleg aggódott miattam, vagy bármi ♥)
Most viszont tényleg a lehető legjobban vagyok, ugyanis hálistennek az említett negatívumok ellenére a dolgaim nagyon is jól alakulnak, és sok csodálatos ember van körülöttem ♥ A hétvégém kicsit relaxosabban, de aktívan telt, szombaton egész nap kint voltunk az Etyeki Pikniken, vasárnap pedig Lillával tartottunk egy igazán egészséges napot, reggel egy könnyed 11 km-es futással indítottuk a napot, majd benéztünk a „Csak a mentes” vásárra mindenmentes finomságokat kóstolni 😛 🙂
Ez a hét elég sűrű, ugyanis vasárnap elutazom 12 napra, és van még tennivaló bőven, de van egy olyan érzésem, hogy ez most nagyon jót fog tenni 😉
