Hey Darlings! Yeees, I know, I disappeared again, but now I’ll tell what’s going on, both good and bad news, I promise. It was quite impossible to shoot any outfit pics in this weather and we also didn’t have time for that so I’m going to show several photos from my Instagram, hope you don’t mind 🙂
Sziasztok! Igen, tudom megint eltűntem meg minden, de most ígérem, mindenről beszámolok, jóról és rosszról egyaránt. Mivel az időjárás elég lehetetlen mostanában az outfit fotózáshoz illetve időnk sem nagyon engedte, pár Instagramos képet hoztam, ha nem bánjátok 🙂
We bought this frozen yogurt still in Barcelona, this XXL cup cost 3,50 EUR with as many toppings as we wanted so it was a pretty good deal 😀 Of course these pics from the plane are necessary, I can’t imagine how many trips are needed for me to forget about sitting always next to the window and taking photos 😀 😀 As I returned to Hungary, I started teaching, in this semester I’m helping at General Chemistry lab practice, this picture was taken before the first class 🙂
A frozen yogurtot még Barcelonában vettük, ez az XXL-es adag került 3,50 euróba, annyi feltéttel, amennyit csak akartunk, szóval azt hiszem, elég jó vétel volt 😀 A repülős kép persze elmaradhatatlan, nem tudom hány út után fogok eljutni odáig, hogy nem akarok az ablak mellé ülni és fotózni 😀 😀 A visszatéréssel az oktatást is elkezdtem, ebben a félévben Általános kémia laborgyakorlaton segédkezem, a kép az első gyakorlat előtt készült reggel 🙂
All three pics were taken during my first weekend at home, the first at Marie Claire Fashion Days, after getting a beautiful hair and makeup 😛 It was quite exhausting to rush all day so we took a little rest with a tasty hot cocoa and this cocoa cookie 🙂 In the weekend I also bought one of my favourite perfumes, Yves Saint Laurent Manifesto L’Éclat, so I was happy and satisfied, hehe 😀
Mindhárom fotó az első itthoni hétvégémen készült, az első a Marie Claire Fashion Days-en, miután csodás hajat és sminket kaptunk 😛 Fárasztó volt azért ide-oda rohangálni, így a délután folyamán kicsit megpihentünk egy finom kakaó és kakaós csiga erejéig 🙂 A hétvégén az egyik áhított parfümömet is sikerült beszerezni, az Yves Saint Laurent Manifesto L’Éclat-ot, szóval nagyon boldog voltam 😀
The macarons are still from Barcelona, yummmmyyy 😛 This week I returned to the gym and started working out soo hard (at least I’m trying 😀 :D). The student conference was over yesterday so finally I could go out, last night I went to a rock concert 😀
A macaronok még szintén Barcelonából vannak, nyamiiiii 😛 A héten visszatértem az edzőterembe, és nagyon keményen csinálom a dolgot (legalábbis próbálom 😀 :D). Tegnap lement a TDK, így este végre lazíthattam egy kicsit, szóval egy rock koncerten tomboltam ki magam 😀
And now I should write a few words about what the hell is going on with me. If somebody would ask, how I am, and I should answer honestly, I would say: terribly. The last our weeks were so freaking hard. At first, I had 3 weeks to finish my thesis to this conference but I had my lectures and everything at the same time so the point is that these were stressful days… This week I had to prepare myself to have a very good presentation. It didn’t take so much time so I decided to start working out again, it’s also a good way to get rid of stress. My workout plan is pretty rough, I can say that I really do hell a lot of practices but anyway, no pain no gain or how they say so I’m trying to stay strong… 😀 But this means that I can hardly move since my muscles are so sore and when I arrive home in the evening, I’m happy that I’m still alive so I just go bed after having a shower. So the days just went by, and I didn’t have time and energy to write any posts. 🙁
But then, what the hell is my problem??? Because of some reasons, I feel again that I have a downperiod in my profession. I was hoping that this conference will take me out of this, since writing my thesis took a lot of energy and I think it was a very good one. Yesterday, after my presentation many people congratulated to me and told that I was very good and I think they didn’t do this only to charm and say something. Well, I didn’t expected any prize since I already got first prize two years ago so I know that it’s stupid what I feel, but the truth is, that I’m a bit desperate since it’s like that my hard work wasn’t honored (okay, everyone can say this who didn’t get any prize so it’s not the correct thing, but still…). The hardest part is that it’s almost for a month that my love, my other part is almost 2000 kms far from me. Who just has to look at me, and he immediately knows what happened to me, who can hug me for hours if I need and makes me believe that everything will be OK… And I need this soo freaking much this time 🙁
So, that’s it, I’m trying to be positive and be okay but it’s so HARD… 🙁
Na és akkor írnék pár szót arról hogy mi volt illetve van velem mostanában. Ha valaki megkérdezné, hogy hogy vagyok és őszintén kellene rá válaszolni, akkor azt mondanám, hogy borzalmasan. Sokat kivett belőlem az utóbbi négy hét, első körben ugyebár 3 hetem volt a TDK dolgozat összehozására, de közben egyetem meg minden szóval a lényeg, hogy elég feszkós napok voltak. Ezen a héten a feladat az volt, hogy a prezentációra készüljek. Mivel ez már nem volt olyan időigényes feladat, ezért úgy döntöttem, elkezdek edzeni, amúgy sem ártana kicsit levezetni a stresszt. Elég durva edzéstervem van, meg is kockáztatom hogy kicsit embertelen mennyiségű gyakorlatot csinálok, de hát no pain no gain vagy hogy mondják, szóval próbálom állni a sarat… 😀 Ez viszont azzal jár, hogy egyrészt megmozdulni alig tudok mostanában az izomláztól, másrészt este mikor hazaesek, örülök hogy létezek, szóval zuhanyzás után egyből beesek az ágyba. Szóval a napok teltek, nekem pedig se időm, se energiám nem volt bejegyzéseket írni 🙁
De hogy mi a bajom??? Hát, több okból kifolyólag megint úgy érzem, hogy szakmailag kicsit mélypontra kerültem. Reméltem, hogy a TDK kicsit kiszed a gödörből, mert rengeteg energiát öltem bele, és szerintem nagyon jó lett. Tegnap a prezentáció után sokan megdicsértek és nem hiszem, hogy csak jópofizásból tették. Igaz, nem számíthattam helyezésre, tekintve hogy két éve már bezsebeltem egy első helyet, innentől kezdve pedig tudom hogy hülyeség, amit érzek, de kissé elkeseredtem, hogy nem lett honorálva a munkám (igaz, ezt gyakorlatilag mindenki elmondhatja, aki nem ért el helyezést szóval nem helytálló a dolog, de akkor is ezt érzem…). A legrosszabb dolog mindenben az, hogy lassan már egy hónapja, hogy a másik felem majdnem 2000 km-re van tőlem. Aki rám néz, és egyből látja, ha baj van, aki ha kell, órákon keresztül magához ölel és elhiteti velem, hogy minden jó lesz… Ez pedig főleg egy ilyen húzós időszakban nagyon kellene 🙁
Hát, ennyi lenne, igyekszem pozitívan állni a dolgokhoz és rendbe jönni, de jelenleg nagyon NEHÉZ…. 🙁
