Photo: Regina Tóth
EN: Silence, lust for disappear from everywhere for a while, fighting, uncontrolled crying. Feeling like torn apart, insufficient amount of sleep, endless to-do-list, nervousness, stress. Even though I haven’t been communicating about this period and played like a perfect actor until I could, I have been tossing myself back and forth over the last few days, or to be honest, the last two weeks. Honestly, I have no idea when was the last time when I felt that I hit the floor so much…. Fortunately escaping from the world a bit, relaxing as much as I could and getting some good advice helped me. Thanks to these, after the weekend I already see the world in a much better color and I know that even things might have fallen apart, they will fall into the right place soon 🙂
There’s a thing which I’m sure about: if suddenly the whole world seems to collapse and nothing seems to work, then it is most likely that something’s wrong in my head, lifestyle or anything, because life always gives a sign if I leave my way.
Yes, I know that I did stupid or questionable things, but the truth is that they had to happen, because this is the way to get to the point of making serious decisions. Certain things had to happen with me to realize that I am the one who has to press that particular reset button. To stop a little, think about my life, tighten certain boundaries, and knowing the right direction, rethink everything accordingly.
So that’s it. Letting things go is always difficult, even if you eliminate things that have been destroying you. So despite of feeling relieved and relaxed, it’s also a strange and difficult period. But finally, after some emotional roller coaster I finally feel like I’m back on the way where I need to be and soon I will be the old Virág who no longer behaves in the way which denies herself 🙂
Though my new job is quite demanding, there’s a lot to do and my work is pretty challenging, it helps me a lot recently 🙂 I’m having a great time at Sanofi and feel quite grateful about my new possibilities 🙂 Besides, my PhD final exam will take place within a month, so please keep your fingers crossed for me! 🙂 Since these two things are demanding enough and take lots of time and energy, I decided to take a break from driving for a while, because nothing will happen if I do this, however much less pressure will be on me, resulting in a more relieved me, which is a great priority right now. But in April I will return to the roads for sure! 😛
HU: Csend, eltűnések, veszekedések, töménytelen mennyiségű sírás. Daráló, nagyon kevés alvás, végeláthatatlan to-do-list, idegesség, stressz. Még ha kifelé kevésbé is kommunikáltam, iszonytató vergődésen mentem keresztül az elmúlt pár napban, vagy inkább két hétben. Őszintén szólva én magam sem tudom, legutóbb mikor voltam ennyire a padlón, mindenesetre némi visszavonulás, pihenés és pár jó tanács azért segített rajtam, úgyhogy a hétvége után már én is jobb színben látom a világot, és úgy érzem, csak felfelé vezet az a bizonyos út…
Biztos vagyok abban, hogy ha hirtelen látszik összedőlni a világ, és semmi, vagy legalábbis szignifikánsan sok dolog nem akar működni, akkor nagy valószínűséggel az én rendszeremben van a hiba, ugyanis az élet kőkeményen jelez, ha nem azt az utat járom, amit kellene.
Tudom, hogy csináltam hülyeségeket, vagy megkérdőjelezhető dolgokat, de az igazság az, hogy ezeknek meg kellett történnie és nekem kellett megélni őket ahhoz, hogy meghozzak döntéseket. Hogy belássam, igenis én magam vagyok az, akinek meg kell nyomni azt a bizonyos reset gombot. Kicsit megállni, átgondolni a dolgaimat, meghúzni a határokat, majd ha megvan a helyes irány, annak megfelelően újratervezni mindent.
Úgyhogy így állunk. Az elengedés és a lezárás mindig nehéz, akkor is ha káros dolgokat épít le az ember, úgyhogy amellett, hogy nyugodt és megkönnyebbült vagyok, kicsit furcsa és nehéz ez az időszak. De némi érzelmi hullámvasút után végre úgy érzem, újra azon az úton vagyok, amin lennem kell, és hamarosan újra az a Virág leszek, aki már nincs kifordulva magából 🙂
Habár a munka sok és kihívásokkal teli, nagyon sokat segít rajtam, hogy nagyon jól érzem magam a Sanofinál és imádom a feladataimat 🙂 Emellett a doktori szigorlatomra is sor kerül egy hónapon belül, úgyhogy szurkoljatok! 🙂 Mivel ez a két dolog kellőképpen komoly, illetve épp elég időt és energiát vesz el tőlem, úgy döntöttem, a vezetést kicsit szüneteltetem, ugyanis semmi nem múlik rajta, ellenben kevesebb lesz rajtam a nyomás, így pedig a lelki békém nagyobb, ami ebben a helyzetben elég nagy prioritás. De áprilisban visszatérek az utakra is! 😛
