EN: Last Monday I was the “Blogger of the day” in a Facebook group of many bloggers, so this meant that I got questions about myself and blogging during the whole day… As you can see, it’s a freeeakinnng long post so I decided to write it only in Hungarian. If you’re interested, please use a translator program 🙂
HU: Múlt héten hétfőn az a megtiszteltetés ért, hogy a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Facebook csoportban én voltam a nap bloggere, ez pedig azzal járt, hogy egész nap kérdésekkel bombáztak… 🙂
Íme egy kis olvasnivaló rólam, hozzatok valami rágcsát, mert nem lesz olyan rövid… 😉
1., Hogy döntötted el, hogy vegyészettel szeretnél foglalkozni, hogyan derült ki, hogy tehetséges vagy? Bevallom, tőlem ez az egyik legtávolabb eső téma, tök hülye vagyok az ilyesmihez, ezért nagyon csodálom, ha valaki ért hozzá, pláne ilyen jól 🙂 Szoktak értetlenkedni az emberek, hogy ez hogy fér össze a divatblogolással? Hogyan tudod összeegyeztetni mindkettőt időben? (Mert a munkádról szóló cikkedet olvasva, azt hiszem, nem sok szabadidő lehet 🙂)
Általános illetve középiskolás koromban kezdett kikristályosodni, hogy inkább reálos érdekeltségű vagyok, így biztos voltam abban, hogy ezen a területen fogok valamit kezdeni magammal. Tulajdonképpen ezen a szinten minden tárgyból jó voltam, így nem az döntött, hogy mi az ami megy, hanem mi az, amit valóban szeretnék csinálni 🙂 Mikor elkezdtem kémiát tanulni, egyből megfogott ez a világ, nehéz megmagyarázni, de egyszerűen éreztem, hogy ez az, ami nekem kell 😉 Nem akarom, hogy egoistán hangozzon, de eléggé kompetensnek tartom magam sok területen, így néha elgondolkodom rajta, hogy milyen lenne orvosnak, ügyvédnek vagy éppen közgazdásznak lenni, de inkább ez a tudományoskodás az én világom 🙂
Igen, a blogger – illetve divatvilágban általában lesokkol mindenki, mikor meghallja, hogy mivel foglalkozom, de szerintem éppen ettől vagyok egyedi és különleges, próbálom ezt előnyömre fordítani 🙂
Az idővel sokszor versenyfutásban vagyok, aki ismer az tudja, hogy a két legnagyobb problémám az, hogy nem tudok egyszerre több helyen lenni, illetve az, hogy egy nap csak 24 órából áll… 😀 Mindenesetre úgy vagyok vele, hogy a szakmám az első, emellett a blogot próbálom úgy csinálni, ahogy időm és energiám engedi.
2., Hú, én is arra vagyok a legkíváncsibb, hogy hogy fér össze a “két életed”. A munkád vagy a tanulmányaid során volt-e részed különleges bánásmódban a megjelenésed miatt?
Egyelőre próbálom tartani az egyensúlyt a két “világ” között, bár ez nem mindig egyszerű. Ahogy már írtam, az elvem az, hogy a szakma az első, de igyekszem minden meghívásnak eleget tenni, illetve részt venni azokon az eseményeken, amelyek valóban érdekelnek. A legnehezebb talán az, mikor minden nap van valami, így napközben dolgozok, este odavagyok, és még posztolni sincs időm róla… 😀 Az egyetemen, illetve a jelenlegi munkahelyemen hálistennek nem jelent problémát a blogom, szóval nem volt részem semmilyen megkülönböztetésben emiatt, maximum hozzám fordulnak stílus ügyben… 😉 Ami a megjelenésemet illeti, talán jobban figyelek arra hogy mit veszek fel, mint a nagy átlag. Nagyon extrém, illetve kirívó darabokhoz amúgy sem nyúlok gyakran, de a munkahelyen/egyetemen még jobban mellőzöm ezeket, szóval maximum igényesebb/csinosabb a megjelenésem mint az átlagé, de ez nem hinném, hogy probléma lenne bárkinek is 🙂
3., Mióta tanulsz angolul, hogy ilyen jól megy? Ki a kedvenc ruha terveződ? Mely ruhát hordtad a legkényelmesebben, legotthonosabban az eddig feltettek közül?
Az angolt még óvodás koromban kezdtem, bár itt azért pár mondatnál tovább nem jutottunk el… 😀 Azt kell mondjam, hogy nagyon szerencsés vagyok, mert mind általános, mind középiskolában nagyon jó tanáraim voltak, így magántanárhoz sosem folyamodtam. Szerencsére a nyelvérzékem sem rossz, így könnyen tanultam a nyelveket (az angol mellett németből rendelkezem egy középfokú nyelvvizsgával, illetve még egy időben, mikor az orvosin gondolkodtam, akkor latint is tanultam harmadik nyelvként… jajj és egy szemeszter svéd nyelv az egyetemen, hogy ki ne hagyjam… :D) Visszatérve a kérdéshez, az egyetemi évek alatt is folyamatosan használtam az angolt, ugyanis egyrészt a szakirodalom ismeretéhez elengedhetetlen, másrészt sok külföldi tartózkodott a laborunkban, akikkel lehetett gyakorolni a nyelvet 🙂 Emellett háromszor voltam külföldi tanulmányúton, ahol szintén végig angolul kommunikáltam. Emellett, a sorozatokat/filmeket általában angolul nézem. A kulcs a gyakorlás, ehhez pedig a blog is egy nagyon jó lehetőség 😉
Ajjajjj, a kedvenc tervező kérdés elég húzós, ugyanis sok tehetséges tervező munkájával találkoztam már, bár közel sem az összessel. Kiemelni tényleg nem szeretnék senkit, a jelenlegi kedvenceim:
- Sármán Nóra, egyszerűen imádom a csipkecsodáit *-*
- Németh Zsófia Alíz, aki nagyon lenyűgözött a különleges anyagválasztásaival, illetve azzal, hogy nem mindennapi technikával készíti a ruhákon látható mintázatokat
- Cselényi Eszter, akinek a ruháit már két alkalommal is volt szerencsém viselni, két olyan eseményen, amelyek nagyon fontosak voltak számomra
Húha, ha az összes eddigi outfitemet végig kellene pörgetni, akkor elég nagy bajban lennék… 😀 Olyat azért nem nagyon szoktam felvenni, amiben járni sem tudok, de ami tényleg kényelmes és otthonos, az talán ez és ez a szett elsőre 🙂
4., Miért kétnyelvű a blogod és miért különíted el ennyire a képeket a szövegtől?
Eredetileg csak angol nyelven futott a blog, azonban sokan hiányolták a magyar nyelvű tartalmat, így úgy döntöttem, hogy inkább sok képet teszek fel, mivel úgyis vizuális típusok vagyunk, a pár mondat szöveget pedig megírom két nyelven is. Az ok pedig, az, hogy sok külföldi ismerősöm van, akik kíváncsiak arra, hogy mi történik velem, plusz a statisztikák szerint vannak azért rendesen külföldi olvasóim rajtuk kívül is 🙂 Egyrészt jó gyakorlás arra, hogy fenntartsam a nyelvet, másrészt sosem árt, ha külföldről is olvasnak 😉
Az outfit bejegyzéseknél szerintem elég fura lenne az, ha a fotók között lenne elszórva a szöveg, de vannak olyan posztok, ahol úgy az értelmesebb, ha az egyes képekhez tartozik valami magyarázat, ott természetesen nincsenek ennyire elkülönítve 🙂
5., Nem látok a bejegyzéseknél social megosztó gombokat, és a fb oldalad a blog alján van. Nem tartod fontosnak ezt a részt? Esetleg azért néz ki így, hogy teljesen tartalomfókuszú legyen?
Magukhoz a megosztó gombokhoz egyáltalán nem ragaszkodom. A Facebook oldal azért van a blog alján, mert a jelenlegi témám ezt engedi. Ezen szeretnék kicsit dolgozni a közeljövőben (vagy megkérni valakit, aki nálam sokkal jobban ért hozzá :D), mert azt fontosnak tartom, hogy a blogról el lehessen érni a saját felületeimet (a Facebook oldal mellett mondjuk az Instagramomat is), viszont eddig sem időm, sem energiám nem volt még rá (lásd 1 – 2. kérdés… :D), de idővel remélhetőleg bekövetkezik majd a változás 😉
6., Mennyire nehéz nőként elfogadtatni magad tudományos területen?
Néha találkozom ezzel a problémával, de átélője hálistennek még sosem voltam. Sőt, saját tapasztalataim alapján inkább az ellenkezőjét tudom bizonyítani, ugyanis én magam értem el néha kirívó dolgokat ilyen téren 😀 A 2013 – as OTDK – n például egyedüli nőként voltam díjazott a szekciómban, de ami még durvább az az, hogy a jelenleg elnyert Pro Scientia Aranyérem esetében a négy vegyész díjazott közül egyedül én voltam nő, illetve a Debreceni Egyetemről eddig 1989 óta összesen nyolcan kaptuk meg ezt az elismerést, és közülük egyedül én vagyok nő. Kicsit jobban belegondolva nagyon durvának tűnik 😀
Egyébként eddig sehol nem jelentett problémát az, hogy nő vagyok. Azokban a közegekben, ahol hosszabb időt eltöltöttem, ott sosem kérdőjelezték meg a tudásomat emiatt 🙂 Szóval semmi sem lehetetlen! 😛
Inkább az fordul elő, hogy ha csinosan és igényesen jelenek meg valahol, akkor néha még él az a sztereotípia, hogy “ő is csak egy jó csaj, agy nélkül”, de ez csak azokra jellemző, akik meglátnak, de nem ismernek.
7., Sikerült megszoknod a pesti életet? Mik a tapasztalataid (pozitív és negatív egyaránt)?
Igen, abszolút sikerült! 🙂 Főleg pozitív tapasztalataim vannak, életem egyik legjobb döntésének tartom azt, hogy felköltöztem. Egyrészt azért, mert imádom a munkahelyemet, és az utóbbi év után hihetetlenül jól esik olyan közegben dolgozni, ahol jól érzem magam 🙂 Blogos szempontból is kiugró lehetőség, annyira jó, hogy minden esemény itt van, csak ki kell lépni a lakásból! A tervezőkkel is sokkal könnyebb ismerkedni illetve felvenni a kapcsolatot, tehát ilyen téren nem panaszkodhatok 🙂
Negatívat nehezen tudok mondani, maximum azt, hogy mivel a belvárosban lakom, nem valami tiszta a környék, de ezt elég nehéz lenne kiküszöbölni, hacsak nem szeretnék órákat utazni minden reggel és este. Atrocitás még nem nagyon ért, és remélem, hogy ez így is marad, de természetesen tudom, hogy nagyon nagy város és veszélyes, szóval vigyázok is magamra! 🙂
8., Honnan/ki(k)től inspirálódsz, amikor egy – egy szettet “elkészítesz” a blogra?
Igyekszem követni azokat a blogokat, illetve közösségi felületeken lévő oldalakat, amelyek tetszenek, de sajnos ez nem mindig jön össze maximálisan, mivel az időm nem tengernyi (szintén lásd 1 – 2. kérdés…:D). Természetesen látok ott is olyan szetteket, amelyek tetszenek, de konkrétan sosem másolok semmit senkitől. Inkább az jellemző, hogy van egy ruhadarab, amelyet meglátok, aztán jön az ihlet, és összeáll a fejemben a kép, hogy mi lenne a tökéletes outfit 😉 A nehezebb már az, hogy megszerezzem azokat a darabokat, amelyekről konkrétan úgy gondolom, hogy kellenének az adott lookhoz, hehe 😀
9., Otthon mit szoktál viselni? Mennyi idő a reggeli sminkelés? Ért negatív megkülönböztetés azért, mert nő vagy a szakmádban? Mik a terveid a jövőre nézve?
Otthon természetesen a kényelemre koncentrálok 🙂 Szóval valami egyszerű póló, melegítő, vagy pizsama 🙂 Van egy pihepuha köntösöm, általában abba burkolózok be :3 Ha nem megyek sehova, akkor persze nem is sminkelek, nyáron az államvizsgára való készülés alatt annyi időt töltöttem smink nélkül, hogy teljesen megszerettem a “natúr” arcomat 🙂
A reggeli sminkelés általában 10 – 15 perc, tekintve, hogy az utóbbi időben a szokásosnál is kevesebb sminkre tértem át. Arckrém után egy kis CC krém, kőpúder, szemöldök, szempillaspirál, leheletnyi pirosító, és kész is 😉 Nyilván ha fotózunk, vagy valami extrább helyre megyek, akkor ez az alapsmink kicsit kiegészül, de szerintem maximum 25 perc alatt megvagyok akkor is 😉
A megkülönböztetést már megválaszoltam a 6. kérdésnél 🙂
Hmm, jövőbeli tervek… mi nem 😛 😀 Elsősorban természetesen az, hogy summa cum laude diplomával végezzem el a PhD-t 😛 Szeretnék majd utána valamikor esküvőt, és majd gyerkőcöket is, de azért annyira még ne rohanjunk előre, mert Peti szívrohamot kap, ha elolvassa 😀 🙂 A blogot is szeretném ugyanúgy folytatni, ameddig csak tudom. Jelenleg eléggé tartalmas időszakom van ezen a téren, és nyilván mindig van feljebb, de most pont jól érzem magam, nem szeretnék sokkal többet vállalni, mint amennyit elbírok 🙂
10., Mikor elkezdted a blogot milyen terveid voltak vele? Mára változtak ezek az elképzelések? Ha össze kellene hasonlítani a debreceni és a pesti életedet miben más a kettő?
A blog abból a célból indult még a kezdetekben, hogy beszámoljak egy öt hetes külföldi tanulmányút történéseiről. Abban az időszakban kezdtem el blogokat olvasni, és nagyon tetszett az ötlet 🙂 Nem akartam mindenkinek 60 üzenetet írni arról, hogy mi történik velem, és a Facebook falamat sem szerettem volna millió fotóval elhalmozni, így arra jutottam, hogy bejegyzések formájában írom le a tapasztalataimat, beszámolok arról, hogy mi történik velem, hogy érzem magam, merre jártam, stb. Mikor hazajöttem, nem akartam hirtelen abbahagyni az egészet. Illetve akkor jelentkeztem egy streetstyle versenyre is, így megvolt az első outfit fotózás is, amelyet nagyon élveztem 🙂 Ekkor döntöttem el, hogy marad a blog személyes hangulata, rendszeresen kiegészítve outfit bejegyzésekkel 🙂 Az utóbbi időben szerintem elég látványosan elment a divat irányába a blog, de ezt egy cseppet sem bánom. Ettől függetlenül továbbra sem tartom magam nagy divatbloggernek, szóval inkább egy divatorientáltabb személyes blognak tartom a Virág’s Lab – et 🙂
Azt tudni kell rólam, hogy általában van mit csinálnom, szóval unatkozni sosem szoktam 😀 Debrecenben is elég aktív voltam, ha éppen nem volt szakmai, vagy blogos tennivalóm, rengeteget edzettem illetve ide – oda rohangáltam. Mégis, visszatekintve a nyugalom szigete volt az akkori életem 😀 Budapest ehhez képest hatalmas, mindig mindenhova megyek, és így sem tartok sehol ahhoz képest, hogy mennyi mindent szeretnék még csinálni 😀 Iszonytató a pörgés, minden hétköznap bent vagyok az intézetben, délután edzek, már ha nincs valami esemény, ahová hivatalos vagyok. De olyan is van, hogy munka után beiktatok egy edzést, és utána még megyek valahova. Emellett ott vannak a fotózások is, szóval örülök hogy élek jelenleg, de imádom ez egészet! 🙂 Hétvégén viszont szigorúan pihenés van, legalábbis sokkal több, mint hétköznap. Maximum 1 – 2 eseményre megyünk, ha nagyon muszáj, de akkor általában Petizek végig :3
11., Hogyan látod magad 10 év múlva? Honnan jött az ötlet, hogy két nyelven írj blogot? A barátod sosem féltékeny, hogy úgymond egy másik pasi is megnéz magának fotózás közben? Melyik a kedvenc ruhamárkád?
Melyik a kedvenc ékszered és miért? Mi az a legkedvesebb dolog, amit a barátodtól kaptál?
Hmm, 10 év múlva 33 éves leszek, még belegondolni is nagyon durva! 😀 Reményeim szerint akkor már menő posztdoktorként, jó kis pozícióban fogok dolgozni egy még menőbb kutatócentrumban 😛 Szakmailag sikeres, elismert kutató szeretnék lenni, bár ezen a területen ez a kor rendkívül fiatalnak számít még, úgyhogy világmegváltó dolgokat nem kell várni. Emellett remélhetőleg boldog házasságban fogok élni és már gyerekeim is lesznek 🙂 Mellette természetesen továbbra is vezetném a blogot 😛 Ahogy már írtam a 9. kérdésnél, a jelenlegi blogger helyzetemmel most elégedett vagyok, természetesen jó lenne feljebb lépegetni a “ranglétrán”, de az sokkal több munkával és időbefektetéssel is járna, amit egyelőre nem tudom, hogy hogyan tudna megvalósulni. Mindenesetre azért örülnék, ha bloggerként is egyre többen ismernék a nevemet, de a szerető család, boldog párkapcsolat, valamint szakmai sikerek azok, amelyek a legfontosabbak számomra.
Ahogy már írtam, az angol nyelven való blogolás alapvető volt a számomra, és ezt egészítette ki később a magyar tartalom 🙂
Peti nem hinném, hogy féltékeny lenne a fotózások miatt, inkább szeret gyönyörködni a végeredményben 😛 Egyébként abszolút megbízunk egymásban minden téren, szóval az egy dolog, ha az utcán, vagy bármikor utánam fordulnak a férfiak, vagy őt megnézni valaki magának, ez maximum egy pozitív visszajelzés 🙂 Amíg nem próbálkozik és nyomul senki közönséges stílusban, addig nincs probléma.
Hmmm…kedvenc ruhamárka… magyar tervezői darabokat is volt már szerencsém viselni, viszont egyrészt még nem volt lehetőségem “kitapasztalni” ezeket a márkákat, másrészt ahogy írtam, sok tehetség van, akik közül jelenleg nem szeretnék kiemelni senkit. Alapvetően fast fashion darabokat viselek, amelyeket néha designer darabokkal kombinálok 🙂 A H&M – ben mindig lehet találni valamit, hatalmas a kínálatuk, és viszonylag jó minőségű dolgaik vannak. Emellett nagyon szeretem a Bershkát, sok ruhájuk passzol az én stílusomhoz. És hogy ki ne maradjon, ár – érték arányban szerintem a legjobb az F&F, ahol szintén csodás darabokra lehet bukkanni 🙂
A kedvenc ékszerem egy Swarovski nyaklánc, amit még a BSc diplomaosztómra kaptam Petitől, emellett imádom a kémiás nyakláncaimat is, egy szerotoninos és egy koffeines van eddig 🙂
Sok kedves dolog van, amit kaptam Tőle, így rendkívül nehéz a választás. Talán azt emelném ki, hogy idén Valentin – napon Németországban volt, és én teljesen letargiában voltam, de még több mint 1000 km – ről is meglepett egy hatalmas rózsacsokorral aznap 🙂
12., Szia, mi az a kutatási terület, amivel legszívesebben foglalkoznál? Köszi a választ.
Szeptembertől biokémiai területen tevékenykedek, amely nagyon közel áll hozzám, mindig is valami ilyesmivel szerettem volna foglalkozni 🙂 Nagyon szívesen maradnék ezen a vonalon, de egy hatalmas tudományterületről van szó, így konkrétat nem szeretnék mondani. Rengeteg a lehetőség, az új téma, csak győzze csinálni az ember! 😛
Emellett, ami még érdekelne, az a kozmetikai kémia, azonban hazánkban nem nagyon kiforrott ez a terület, úgyhogy mindenképpen külföldre mennék, ha megpróbálnám. Néha elképzelem magam, hogy belibbenek egy szuper L’oréal laboratóriumba, na azt nagyon élvezném 😛
13., A blogolást tekintve, mi az, amire eddig a legbüszkébb vagy?
Egyértelműen idén ősszel kezdődtek az “áttörőbb” dolgok, ahogy felkerültem Budapestre 🙂 A legbüszkébb arra vagyok, hogy “Az év divatbloggere” versenyben több mint 60 jelentkező közül beválasztottak a top 10 – be, és esélyt kaptam arra, hogy a döntőben bizonyítsak 🙂
14., Kedves Virág! Nagyon tetszenek a blogos képeid! 😉 De milyen jellegű, stílusú képek vannak, amiket szeretnél még begyűjteni? Gondolkodtál már például valami különleges (különlegesebb, mint az utca) helyszínen? 🙂
Kedves Ádám! Nagyon köszönöm, igazán kedves vagy, de nem csak enyém az elismerés, hanem a rendkívül tehetséges fotósomé is 😉 A fantáziám eléggé határtalan, tehát rengeteg dolog van, amit el tudnék képzelni 🙂
Amire a szokásos streetstyle képek mellett a legjobban vágyom, az egy nyári búzamezős fotósorozat, egy esküvői ruhás fotózás, illetve valamilyen művészi, hangszeres fotózás, olyasmi, mint a lenti képen 😉
15., A labor, és a divat engem is érdekel, mindig is irigykedtem a szó jó értelmében azokra a lányokra, akik okosak és szépek egyszerre. Labordivatról lesz – e cikk esetleg? (vagy volt és kihagytam)
Hamarosan Dr. lesz a neved előtt?
Sminkelés és szépségápolásról is lesz több cikk nálad, vagy maradsz a divatnál?
Úgy látom, ez a labor + divat kérdéskör elég sokaknak izgatja a fantáziáját 😉 Ahogy már írtam, nálunk az egyetemen sem volt korábban, illetve az intézetben sincs öltözködési protokoll (legalábbis nem tudok róla :D), tehát abban megyek be, amiben szeretnék 🙂 Nyilván, ha effektív kísérleti munkát végzek, akkor köpenyt viselek, de gyakorlatilag ennyiben ki is merült a dolog. Tehát túl sokat erről nem tudnék írni, és még nem is volt ilyen cikk. Ahol jobban kijön a “csinoskodás”, az a konferenciák illetve az egyéb szakmai rendezvények, ott nyilván szeretek valami csiniben feszíteni 😉 Még annyi, hogy nőként úgy gondolom, hogy okosan kell dönteni és választani, hogy mit veszek fel, mert azt sem szeretném, hogy a túlzásba vitt kiöltözéssel, vagy rafinált szabásokkal azt sugalljam, hogy a külsőmmel kompenzálni szeretnék valamit… 😀
Nem tudom, hogy erre mennyire gondoltál, mikor a kérdést feltetted, de egyébként néha megfordul a fejemben, hogy laboratóriumba való ruhákat tervezzek. Nyilván semmi hardcore szabásminta, vagy ilyesmi, de esetleg a színekkel lehetne játszani, vagy nagyon menő molekulás science ábrák lehetnének rajta. Csak attól tartok, hogy a tudományos világban nem feltétlenül lenne rá kereslet 🙁 😀
Nem tudom, hogy a “hamarosan” mit takar, de mivel idén ősszel kezdtem a PhD-t, a jelenlegi új törvény értelmében 2019 nyarán kellene végeznem, és reményeim szerint ez sikerülni is fog, nem szeretném tovább húzni a dolgot. Bár addig még nagyon sok dolog történhet, így nehéz előre tervezni, de igyekszem… 😉
Szépségápolásos – sminkes posztokat néhanapján szoktam írni, és ennél nagyobb mennyiségben nem is tervezek, inkább maradok a divatnál 🙂 Általában akkor írok beauty jellegű bejegyzést, ha van olyan termék(család), amelyet kifejezetten ajánlanék, illetve szeretném majd bemutatni a napi szépségápolási rutinomat, amelyet el is kezdtem ebben a bejegyzésben.
16., A csoporttársaid régebben tudtak róla, hogy blogot írsz? Mi volt a véleményük? Egyébként már akartam mondani, de kicsit bénán hangzik…. Mi már találkoztunk… 😉 Volt egy félév kémia laborom és te voltál a tanár egyik segédje… 😉 nem tudom van-e erre valami jobb szó… Kicsi a világ! 🙂
Amikor elkezdtem a blogot, akkor pont külföldön voltam, így maximum az értesült róla, aki követett valamilyen közösségi felületen. Egyébként a szokásom az, hogy alapvetően nem verem nagydobra a dolgot, de nem is titkolom. Tehát akit érdekel, hogy mi van velem, és sokat beszélünk, vagy követ Facebookon, akkor előbb vagy utóbb értesül róla. Nem vettem észre, hogy emiatt máshogy kezelnének a csoporttársaim, maximum megjegyezték, hogy tetszik nekik a blog 🙂 Sőt, volt amikor a tanáraim mondták ugyanezt, az azért nem volt rossz 😀
Hm, az meglehet, mivel négy évig demonstrátorként tevékenykedtem az egyetemen (ez a jó szó rá… :D). Sajnos így név alapján nem nagyon rémlik a dolog, bár laboron ez megesik, mert sokan vagytok, ne haragudj :/ Amikor kisebb csapatoknak tartottam szemináriumot, ott jobban képben voltam a diákjaimmal 🙂 😀
Ennyi lett volna mára, remélem tetszettek a válaszok 🙂 Köszönöm a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők csoportnak, hogy én lehettem a nap bloggere 🙂
PS.: Ne feledkezzetek meg a karácsonyi nyereményjátékról, amelynek részleteit itt találjátok 😉
