EN: Honestly, I had no idea how hard a 10 km distance can be regarding my current condition, but last week I had the chance to learn something about myself again… 🙂 This time I had to accept that despite being an energy bomb, no matter how many programs, tasks or ongoing projects I have, my body also needs some rest for that well-needed recovery. If you remember, I registered to my first half marathon at the end of July, and completed it in September (if you haven’t seen the post about it, you can read it here). Browsing among the runner events, I saw that SPAR Marathon is going to take place at the end of October, so I could have the chance to complete another 21 k pretty soon. However, I had no idea about how I’ll feel after completing such a distance for the first time, so I decided to not exceed myself and went for only the Actimel 10k, which is basically easy distance to me, which I complete routinely without any difficulties.
The problem was that I had more eventful and busy weekends than weekdays for at least a month due to school, work or other activities. So after a tough week in job, I also had to get up early in the weekends, rush from one place to another and got home only in the late evening. And then start over the whole thing again and again. Having no rest resulted in being completely dead (and also being sick due to exhaustion), however that time I didn’t feel so bad yet. So I thought that it’s going to be okay since I’m hard, but having a leg day on Saturday also didn’t help me, haha 😀
Anyway, I felt absolutely okay when I started running, even did a pretty good pace in the first few kilometres without any purpose, it just felt so great to run! 🙂 After the first 4-5 kms I started feeling something unusual. I didn’t have any exact problem, I just had to realize that it was not the normal “happy run” feeling. Of course I couldn’t accept it and had my usual self-motivation thoughts immediately 😀 So I started pushing myself, since I wanted to run my personal best, no matter how hard it’s going to be, once if I started with a great pace 😛 😀 I can’t describe how hard it was to accomplish the rest of the distance, but this is why I have some motivational music on my phone, which helped me a lot! 😛 I finished the competition in 00:44:22, which means a new personal best! 🙂 I know that I would have completed this distance with a much better time if I felt absolutely fine, but this means even more to me, since I proved my myself again that I’m able push myself and fight if I want! 🙂
Since then I decided to take some rest and do my stuff in a “reduced” mode so don’t worry about me 🙂 Actually I have no idea when was the last time when I slept so much like in this weekend… 🙂
HU: Őszintén szólva, nem gondoltam volna, hogy a mostani formámban ennyire nehéz lesz egy 10 km-es táv teljesítése, de hát mindig tanul az ember valamit magáról… 🙂 Jelen esetben azt, hogy bármennyire is vagyok egy lelőhetetlen energiabomba, eljön az a szint, amikor teendők, projektek ide vagy oda, a szervezetem azért igényel némi regenerációt. Még nyár közepén neveztem be első félmaratonomra, amit szeptember 10-én sikeresen teljesítettem is (a bejegyzést itt találjátok, ha még nem olvastátok volna) 🙂 Az eseményeket böngészve láttam, hogy október végén rendezik meg a SPAR Maratont, és egyből kedvet kaptam hozzá, hiszen így rövid időn belül egy újabb félmaratont futhattam volna 🙂 Viszont akkor még, nulla tapasztalattal nem akartam túlvállalni magam, így maradtam az Actimel 10 km-es nevezésnél, hiszen 10 km most már a mondhatni rutinszerűen, mindenféle nehézség nélkül teljesíthető távok közé tartozik nálam.
A “probléma” ott kezdődött, hogy gyakorlatilag egy hónapja tartott az a felállás, hogy hétközi hajtás mellett a hétvégéim gyakorlatilag még durvábbak voltak, ugyanúgy korán kellett kelnem, egész nap úton voltam, aztán majd valamikor késő este hazaestem, majd kezdődött az egész hét elölről. Egy szó mint száz, nagyon elfáradtam, azóta beteg is vagyok (99%-ban a kimerültség miatt), bár ezt akkor még annyira nem éreztem. Nem beszélve arról, hogy a verseny előtti lábnap sem nagyon segített a helyzeten… 😀 Mindenesetre, a verseny reggelén még egészen jól voltam, sőt, a táv elejét meg is nyomtam elég rendesen, nem szándékosan, szimplán nagyon jól esett az a tempó 🙂 Valahol 4,5 km körül éreztem, hogy valami nem szokványos, nem futok olyan könnyedén, mint általában. Nem tudtam, hogy mi a konkrét ok, egyszerűen nem esett jól, nem volt meg a tipikus “örömfutás” hangulat… Persze ezt nem hagyhattam annyiban, így szokásos Virág módra, jött a nagy önpusholás, hogy ha már ilyen jó időt mentem az elején, már csak azért is megfutom az egyéni rekordomat, kerüljön bármibe is 😀 Nem volt egy egyszerű történet, bár nem véletlenül vagyok felkészülve némi motivációs muzsikával, néha hihetetlenül jól tud jönni! 😉 Végül 00:44:22-es nettó idővel, azaz új egyéni rekorddal zártam a távot 🙂 Ha teljesen jól lettem volna, ez az idő lehetett volna sokkal jobb is, de így talán még többet jelent a számomra, ugyanis ismét bebizonyítottam magamnak, hogy tudok küzdeni ha kell! 🙂
Azóta pedig ne aggódjatok, visszavettem egy kicsit az őrült tempóból, szerintem hónapok óta nem aludtam és pihentem annyit, mint most hétvégén 🙂
