Ironman Virtual Races

EN: You might have seen on Instagram that recently completing a particular Ironman virtual challenge was included my usual weekend schedule. Now I’d like to tell a bit about how the idea came, what was my ultimate purpose and how such a challenge looked like 🙂
I already told you 2 things: completing a triathlon is one of my goals for this year, however my competition schedule has completely changed due to the coronavirus and containment measures. You may be surprised but I absolutely don’t regret the second one – since on one hand I took this as a prolonged period to overcome my weak points. On the other hand, I had the possibility to try several new challenges, including ones that would have been extremely hard if I was competing (in that period recovery is extremely important so it’s not the right time for leaving your comfort zone (except during a race, haha :D))
Many runners – including me – chose to challenge themselves in order to not lose their motivation. This is why I became enthusiastic when I saw Ironman Virtual Club, where you can enter a duathlon challenge every week. You can easily join by a simple registration for free, then you just need to complete the corresponding running and cycling distances. If you’re done, using the application you can check your results on the absolute leaderboard, as well as filtered by age group or country.
I completed a VR challenge three times so far, I did a session including 3 km running, 40 km cycling and 10 km running twice, and last weekend a sprint race which meant 1.5 km running, 20 km cycling and 5 km running. I think you won’t be surprised if I say that running is my strength but to be honest, I haven’t competed in such short distances. So it was a real challenge since of course I wanted to do my best but had completely no idea what to expect 😛 You have to know that it was really demanding both physically and mentally but I absolutely loved it! 😛 Among six running sessions I ran 4 personal records and last time I really nerved myself – and borrowed a road bike instead of my trekking vehicle 😛 – so finally I ended up at the first place in my national age group so I’m pretty satisfied 😛
However, my priority will change in the upcoming weeks, since it seems that our group race will take place in July and the four of us will run 126 km altogether 🙂 And finally – before my trainer kills me for doing such challenges and getting injured – things seem to get back to normal, but I really look forward to start swimming again, since now I’m even more motivated about that duathlon/triathlon race in autumn! 😛

HU: Instagramon láthattátok, hogy újabban pár hétvégém többek között egy bizonyos Ironman virtuális verseny teljesítésével telt. Erről szeretnék most kicsit mesélni Nektek, hogy mégis hogyan jött az ötlet, mi célom az egésszel és mégis hogyan kell egy ilyen kihívást elképzelni 🙂
Két dolgot tudhattok: az egyik, hogy szeretnék idén sprint- vagy olimpiai távú triatlonon indulni, a másik pedig hogy a járványügyi helyzet miatt borult a versenyszezonom. Utóbbit – habár furcsán is hangzik – annyira nem bánom, ugyanis egyrészt ezt úgy értelmeztem hogy több időt kaptam a fejlődésre. Másrészt olyan dolgokat is kipróbáltam az utóbbi hetekben, amik a hasznomra váltak és a fejlődésemet szolgálják, versenyszezonban viszont nem biztos hogy megléptem volna őket – hiszen ilyenkor kiemelten figyelni kell a regenerációra és a túledzés elkerülésére, úgyhogy nem ilyenkor feszegetjük a határainkat… 🙂
Sok futótársamon is látom, hogy ha már verseny nincs, akkor valami extra kihívással igyekeznek fenntartani a motivációjukat, ez pedig velem sem volt máshogy 🙂 Ezért örültem meg, mikor találkoztam az Ironman Virtual Club rendszerrel, ami minden héten – egyelőre triatlon helyett duatlon felállásban – más távokkal hirdet kihívásokat. Ehhez egy egyszerű, ingyenes regisztrációval a világ bármely tájáról lehet csatlakozni, a feltétel annyi, hogy a megadott időtartamon belül teljesítsük a futásra és kerékpározásra előírt távokat, majd az applikáción keresztül meg is nézhetjük a ranglistán, hogyan teljesítettünk, legyen szó a korcsoportunkról, az országunkról, vagy akár a teljes abszolút mezőnyről.
Én eddig háromszor teljesítettem a kihívást, ebből kétszer egy olimpiai távnak megfelelő 3 km futás – 40 km kerékpár – 10 km futás kombinációt, legutóbb pedig egy 1.5 km futás – 20 km kerékpár – 5 km futásból álló sprint távot. Gondolom nem lesz meglepő, hogy inkább a futásban vagyok erős, de ilyen rövid távokon (főleg 1.5 és 3 km-en) évek óta nem futottam versenytempóban, úgyhogy valódi kihívásnak éltem meg, hogy kiderítsem, mit tudok produkálni ezeken a távokon 😛
Összességében amellett, hogy fizikailag és mentálisan sem triviális egy ilyen kihívás teljesítése, imádtam minden egyes alkalommal 😛 A 6 futásomból 4 alkalommal futottam új egyéni rekordot, legutóbb pedig kerékpár téren is összeszedtem magam – vagyis inkább kölcsönkértem egy országúti kerékpárt, ami sokkal jobban megfelel ennek a célnak, mint a saját kis trekking bicóm 🙂 – úgyhogy a magyar korosztályos mezőny első helyét is sikerült behúznom, szóval nem vagyok elégedetlen 🙂
Az elkövetkezendő hetekben viszont nem ez lesz a prioritás, ugyanis úgy néz ki, július elején versenyezhetünk az Ultra Tisza-tón 😛 Emellett – mielőtt az edzőm megöl, hogy 30 km-es futásokkal és hasonló kihívásokkal borítom az edzéstervet – lassan de biztosan kezd visszaállni a rend 🙂 Mindenesetre szeretnék hamarosan elkezdeni rendszeresen úszni is, mert ezek után még inkább érzem magamban azt a bizonyos őszi triatlon/duatlon versenyt 😛