Photo: Michael Lambert
Dress: Celeni
Styling: Natasa Litvin
Hair: Réka Sziráki
Location: Terem22
EN: I’ve been waiting for a while to share this post, as the photos were taken more than a year ago. There is no exact explanation why I was waiting for such a long time, I just didn’t feel that it’s time to write these lines. However, last week I attended Budapest Fashion Night, which was kind of an exceptional experience in a personal way. Besides the fashion show, there was a concert given by a cellist called Felícián Kalmus, and that was the moment when I felt that I need to write this post.
So now I’d like to tell you something about my special connection to music and at the same time start a special series of posts here on the blog. Every time I’ll share extraordinary photos and unusual facts about myself, that you probably didn’t know before 🙂
The ones who are close to me already know that I have a very “unique” taste of music, basically nobody can imagine what kind of music I listen by only looking at me, since it’s definitely not the average. And to be honest, I love that I always surprise everyone with this fact 😀 So after this maybe it’s more unexpected, that music was part of my life in a very different context for my years.
I started singing and playing on musical instruments at a very young age, I won many singing competitions in elementary school, and I used to play the piano for several years. Altogether I used to sing in a choir for 10 years, attending many national and international competitions, once the World Choir Games as well :O Besides playing the piano, I also started playing the guitar, however it was so different that I decided to be the piano girl instead 🙂
When I started university, I had a much more different schedule and I had to prioritize my activities. So unfortunately, since that time music takes the back seat, however there is something, which has not changed 🙂 No matter what kind of music I listen, I do not listen to the songs like an average person. I always look for the harmonies, the chords so it’s a different experience. I know that life made me hard, and I’m a strong woman and always accomplish what I want, however on the other hand I’m quite sensitive. Music is one of the very few things, which can make me emotional: I can be randomly touched and moved deeply, crying like hell when I listen to several songs or several chords…
One of my biggest dreams is to have an own piano at my future home, where I can be alone when I need and treat my soul a little… 🙂
HU: Ez a bejegyzés, vagy inkább bejegyzéssorozat nagyon régóta érik, a fotók több mint egy éve pihennek a gépemen arra várva, hogy megosszam őket. Tulajdonképpen én magam sem tudom, hogy mire vártam, de valahogy sosem éreztem azt, hogy eljött az idő. A napokban viszont egyre inkább azt éreztem, hogy kikívánkoznak belőlem a sorok 🙂 Egészen pontosan, a múlt heti Budapest Fashion Night adott egy kezdő löketet, ami ahogy említettem is az előző bejegyzésben, a vizuális élmények mellett lelki síkon is adott egy kis töltetet. A bemutató alatt ugyanis Kalmus Felícián csellóművész adott koncertet, ráadásul egyenesen olyat, hogy belül minden porcikám reszketett, természetesen jó értelemben… 🙂
Ezért szeretnék egy kicsit mesélni Nektek a zenéhez való kötődésemről és egyben megnyitni egy olyan bejegyzéssorozatot, amelyben nem hétköznapi fotókkal együtt pár olyan oldalamat mutatom meg, amikről nagyon kevesen tudnak 🙂
Aki közelebbről is ismer, az tudja, hogy elég szélsőséges zenei ízléssel rendelkezem, gyakorlatilag ránézésre senki nem tudná elképzelni, hogy milyen muzsikákat hallgatok, amivel sokszor okozok is némi meglepetést 😀 Ezzel talán éles kontrasztban áll az, hogy mennyi ideig volt a zene egészen más megnyilvánulásban az életem meghatározó része 🙂
Az éneklés illetve a különböző hangszereken való játék egészen kicsi koromtól kezdve volt jelen az életemben, általános iskolás koromban több népdalversenyt is nyertem, illetve évekig zongoráztam. Emellett 10 évig voltam énekkaros, a kórussal pedig rendszeresen jártunk megyei és országos versenyekre, illetve pár nemzetközi versenyen is megfordultunk, köztük egy kórusolimpián is 🙂 A zongorázás mellett gitározni is tanultam egy ideig, de a zongora mellett valahogy nehezen állt rá a kezem húrokra, van ez így 🙂
Ahogy elkezdtem az egyetemet, nyilván prioritizálnom kellett a teendőim közül, és mivel már nem volt rendszeresen gimis énekkar, és hasonlók, sajnos a zene is háttérbe szorult. Van ami viszont nem változott: legyen szó bármiféle zenei stílusról, mindig kicsit más füllel hallgatom a dalokat, keresem a harmóniákat, az akkordokat, és valahogy egészen más élményt nyújtanak a zeneszámok. Tény, hogy megedzett az élet és erős nőnek tartom magam, aki mindent véghez visz amit a fejébe vesz. Emellett viszont egy borzasztóan érzékeny lélek vagyok, és a legtöbbször a zene hozza ki ezt az oldalamat, képes vagyok teljesen random meghatódni és sírni, ha bizonyos akkordokat meghallok, pláne, ha olyan hangulatban vagyok…
Az pedig nagy álmom, hogy egyszer legyen az otthonomban egy zongorám, ahol ha időm engedi, elcsendesedhetek és azzal foglalkozhatok, ami megérinti a lelkemet is egy kicsikét 🙂
