Weekday stories…

EN: Many of you ask me to post more often about my life here in Japan 🙂 However I think that weekdays are not so special, I mean we’re busy like hell due to working in the lab, however there are not such exciting things going on, which worth capturing… But anyway, I decided to tell a few things about our weekday routine, which is not so certain yet, but I think we already managed to get used to many things… 🙂
We usually get up at 7 am and eat breakfast in our dormitory. We arrive to the laboratory around 9 am, however we are among the first people, so it’s quite “cozy” in the morning. Actually, I really understand that they come to work a bit later, since usually they finish work late in the evening. Anyway, this issue will be fixed when we’ll start working on our own, but right now we have to learn so many new things, that we prefer asking several times, instead of doing something wrong… 😀
So usually we start the “real work” around 9.30 – 10.00 am, and after this, the busy period starts. Okay, sometimes we have break, like an incubation for an hour, or it can be even more, but such free time goes by pretty fast usually 😀
We have lunch at the university canteen around noon, but this highly depends on the experiments. Last week we only managed to have lunch at 3 pm, which was quite frustrating, to be honest. I prefer having a break and eat instead of doing something wrong because of acting in haste due to hunger… They offer several types of daily menu, however we didn’t have good experiences with that so far, so I prefer á la carte, usually I eat chicken with salad and rice. Such a dish costs about 300 – 350 yen, which is quite okay. Or you can just buy different types of food boxes in the stores nearby, thus you don’t have to eat the same thing every day 😀
After lunch we continue the experiments and only God knows when we can finish… 😀 Finishing at 6 – 7 pm is quite normal, but sometimes we have to stay in the lab for a longer time. So we usually have pretty long workdays, this is why I wrote that I don’t have the chance to do anything special in the weekdays. After leaving the university, we can do the shopping, which is funny when we have our laptops and large bags full of food with us, looking like packed donkeys haha 😀 But anyway, the good grocery stores are close to the university, so it’s not worth to go home and go back.
It’s already 7 – 7.30 pm, when I can start working out. After a tough workday it’s not so easy to start, but trust me, I’ll be much relieved and relaxed after a good workout, even so late, so there is no problem with my motivation in this case 😉 It’s pretty hard to find a good gym here, so until that time I go for a long distance running, but hopefully this issue is going to be solved soon. Unfortunately I cannot post running photos, since it’s freaking dark here after 6 pm, so there’s no chance that I can capture anything useful, haha 😀
After my workout I have dinner and finally I can start the virtual communication with my family and friends. In Hungary it’s 7 hours earlier, so this time is usually okay for many people 🙂 It was such a shame, that we didn’t have the internet in our own rooms, only at the common places of the dormitory 🙁 So when 10 people were talking on Skype at the same place, at the same time, you can imagine… 😀 But this situation became fixed yesterday, since finally we got the wifi in our own rooms, of course we had to pay for that but anyway, I needed it! 😀
About the accomodation… It’s an international student dormitory, with one big advantage: it’s really close to the university, only 15 minutes on foot. However this is the only good thing which I can mention, and I prefer not to mention anything else 😀 Let’s say that when I go back to Hungary in October, I’ll feel in my rent flat like I’m staying in a 5 star hotel 😀 😀
So, our weekdays are something like this, we don’t get bored that’s for sure! Last weekend we were exhausted because of many things, so we just tried to relax, but this weekend we want to discover the downtown of Sendai and the Matsushima bay as well, so hopefully I’ll have many nice photos to share with you! 😉

HU: Sokan kéritek, hogy írjam az élménybeszámolókat a japán életről, viszont a hétköznapokban véleményem szerint nem történik túl sok említésre méltó dolog, legalábbis olyan szinten, ami a blogon érdekes képanyagot és mesélnivalót szolgáltatna… 😀 Mindenesetre, úgy gondoltam, írok egy kicsit a hétköznapi rutinunkról, ami igaz még nem alakult ki teljesen, de azért már kezdjük látni, hogy mi a helyzet… 🙂
Általában reggel 7 után kelünk, és a szálláson reggelizünk. 9 – re megyünk be a laborba, bár sokszor ilyenkor még elég családias a hangulat, nem sokan vannak bent, ami mondjuk összefügg azzal, hogy “cserébe” elég sokáig maradnak bent délután illetve este. Mindenesetre, majd ha elkezdünk teljesen önállóan dolgozni, majd látjuk, hogy mikorra érdemes bejárnunk, de jelenleg nem dolgozunk egyedül, ugyanis sok új dolgot kell elsajátítanunk, így az elején inkább háromszor rákérdezünk valamire, nehogy idiótaságot csináljunk 😀
Fél 10 – 10 között szoktuk elkezdeni az érdemi munkát, viszont innentől kezdve elég intenzív a tempó. Vannak mondjuk “üresjáratok”, amikor egy, vagy több órás inkubálási fázis van, bár általában az efféle “szabadidő” gyorsan elrepül 😀
Ebédelni a helyi menzán szoktunk, 12 körül, mondjuk ezt a kísérletek felülírhatják, múltkor majdnem délután 3 volt, mire lejutottunk. Én személy szerint inkább tartok egy szünetet és időben ebédelek, mert nem látom értelmét annak, hogy az éhség és az ebből fakadó idegesség miatt kapkodjak és elrontsak valamit… A menzán többféle menü van, bár ezeket a kezdeti tapasztalatok alapján inkább hanyagoljuk 😀 Van állandó á la carte választék, amiből én általában csirkét választok rizzsel és salátával. Egy ilyen kombó 300 – 350 yen körül mozog, ami elég korrekt, főleg ha azt nézzük, hogy általánosságban annyi yenbe kerülnek kint a dolgok, mint otthon forintban. A közeli boltokban pedig lehet mindenféle dobozolt készételt venni elég normális áron, ami azért visz egy kis változatosságot a dologba 🙂
Ebéd után természetesen folytatjuk a munkát, és csak a jó Isten tudja, mikor végzünk… Ha este 6 – 7 körül végzünk, az teljesen normális, de van, hogy tovább is maradunk, szóval ilyen téren elég kemény a helyzet, ezért is írtam, hogy túl sok extra dolgot nincs lehetőségem összehozni hétközben. Miután végzünk, szükség esetén jön a bevásárlás, amit érdemes hazafelé útbaejteni, ugyanis a normálisabb boltok közelebb vannak az egyetemhez, mint a szálláshoz. Kicsit vicces ilyenkor, mikor laptoppal és a vásárolt kajákkal megpakolva málhás szamárként baktatunk vissza a szállásra, de ez van… 😀
Ezt követően 7 – fél8 körül tudok elmenni edzeni, ami mondjuk egy kemény munkanap után talán kicsit megrendítő, de higgyétek el, így áll helyre a lelki békém, szóval ilyen téren a motiváltságommal semmi nem vetekszik, bármennyire lefáradok előtte, éjfélkor is mennék, ha arról van szó 😀 Főleg futni járok mostanában, ugyanis értelmes edzőtermet még nem sikerült találni, előbbiről fotókat viszont ne várjatok, mert vaksötét van, mire eljutok odáig, hogy elinduljak 😀
Ezt követően vacsi, majd kezdődhet a virtuális kommunikáció a családdal és barátokkal, otthon ugyebár ilyentájt van emberi idő. Sajnos egészen idáig nem volt internet a szobánkban, csak két közös helyiségben, ami mondjuk nem túl optimális olyan szempontból, hogy skype – olás közben próbáljuk túlordítani egymást 😀 Viszont épp tegnap sikerült beköttetni a saját szobánkba is a netet (jó pénzért, de ami kell az kell :D), így ilyen szempontból már nagyságrendileg jobb a helyzet. Bár azt is hozzá kell tennem, hogy emiatt exponenciálisan csökken az alvásunk mennyisége… 😀
A szállásról… Egy nemzetközi diákszálláson vagyunk, amivel kapcsolatban egyetlen egy pozitívumot tudok felsorolni, ez pedig az, hogy gyalog negyed óra alatt ott vagyunk az egyetemen 😀 A többi tényt hanyagolom inkább, maradjunk annyiban, hogy Hilton szállóként fogom értékelni az albérletet októberben, ha hazatérek 😀 😀
Szóval valahogy így telnek a hétköznapok, nem unatkozunk az biztos 🙂 Múlt hétvégén örültünk hogy éltünk, akkor még javában tartott az adaptálódási fázis, így nem csaptunk nagy városnézést vagy ilyesmit, viszont mostantól belevetjük magunkat a nézelődésbe, ha időnk engedi 😉 Hétvégére a belváros, majd a Matsushima – öböl meglátogatása van tervben, így reményeim szerint lesz miről posztolni! 😛