Hmmm, nem is tudom, hol kezdjem a történetet… talán ott, hogy holnap lesz két hete, hogy belevágtam a nagy programomba 😀 Ami annyira nagy, hogy konkrét célt igazából nem tudok megfogalmazni 🙂 Igazából arról van szó, hogy az Életmód és táplálkozási tanácsadó képesítést megszerezve szeretnék első körben magamon kísérletezni és kipróbálni, hogyan tudom hasznosítani az ott elsajátított tudást 🙂 Nincs olyan, hogy meg akarok szabadulni x kilótól, nincs megcélozva semmilyen számszerű érték, egyszerűen kíváncsi vagyok, hogy hogyan reagál a szervezetem bizonyos változtatásokra, amit én magam jónak tartok eszközölni saját kondícióm, anyagcserém, hormonális állapotom illetve céljaim alapján. Ha már célok, azért mégiscsak van valami, aminek örülnék: a nyári, azon belül is a muraui formám 😛
Mivel pontosan tudom, hogy mit és hogy csináltam, aminek köszönhetően akkor úgy néztem ki, hasonló dolgokat próbáltam véghezvinni, bár kicsit emberibb módon: nem akarok senkit untatni a részletekkel, de nyáron egy hónapig extrém alacsony szénhidrát- és zsírbevitelt abszolváltam, utána viszont szépen elkezdtem őket visszapakolni a szervezetembe, természetesen nem szemét kajával, hanem jó minőségű forrásokból 🙂 Ennek eredményeképp jutottam el arra a szintre, hogy egy teljesen hosszú távon tartható, kiegyensúlyozott diétával, megfelelő makrókkal szuperül éreztem magam a bőrömben, és tükröbe nézni sem volt rossz dolog 😛 😀
Az egy hónapos, iszonytatóan hardcore bevezető szakaszt most két hétre terveztem, annyi változtatással, hogy az alacsony szénhidrátbevitel mellett a zsírokat azért nem vontam meg. Nemhogy nem volt nehéz, hanem már kábé az élvezhető kategóriába tartozott az étrend, amit magamnak raktam össze, úgyhogy majd’ kibújtam a bőrömből, hogy milyen szuper az élet 😀 Aztán viszont rá kellett jönnöm, hogy az élet nem mindig móka és kacagás, én pedig úgy gondolom, hogy a hitelességhez hozzátartozik az is, ha felvállaljuk a negatívumokat is, és azt is, hogy valami nem jött össze. Miből tanuljon az ember legjobban, ha nem a saját tapasztalataiból? 😉
Szóval az történt, hogy egy hét után viszont csináltattam a kondiban egy testelemzést, és kicsit elszontyolodtam: habár a súlyom kevesebb volt, ehhez kisebb izomtömeg, de magasabb testzsírszázalék párosult. Ilyet még az életben nem tapasztaltam, bár igazság szerint mindkettő könnyen magyarázható. Habár a tükörbe nézve nem voltam elégedetlen, bosszantottak az értékek, és onnantól kezdve kicsit meg is borult valami 🙁 Nehezen tartottam a diétát, folyton az édességet kívántam, és már csak a hétvégi csalást vártam, haha 😀 Azt követően jött a vírusos gyomorfertőzés, amikor is egy napon keresztül szinte semmit nem bírtam enni, aztán pedig kénytelen voltam pirítóst és háztartási kekszet majszolni, mert mást nem fogadott be a gyomrom. Azt viszont nem magyarázza a betegség, hogy lecsúszott “némi” Nutella és csokika is :O Nem fogok hazudni, veszettül kívántam ezeket a dolgokat, de olyan szinten, mint szerintem hosszú hónapok óta nem. Mondtam, hogy ám legyen, megkapja a szervezetem amit annyira hiányol, ez a hét már úgyis így marad :/ Közben persze edzeni sem tudtam, amiből fakadóan azért társult némi frusztráció az egész helyzethez… 🙁
Nem tagadom, mérges voltam magamra. Nem azért, mert bármi olyat ettem, amiben sok a szénhidrát, és jajj most mi lesz, az élet problémái azért valljuk meg, nem itt kezdődnek 🙂 😀 Azért haragszom, mert elvesztettem a kontrollt, ami nálam nagyon ritkán történik meg. Sokszor úgy csaltam, hogy már csak a szemem kívánta, nem is voltam éhes, sőt mi több már tele voltam, de azért jajj még egy falat, vagy még egy kiskanál Nutella… szóval teljesen felesleges volt… Jó, a mai értékek alapján nincs nagy aggódnivalóm, mindenesetre most itt az ideje egy kis kontrollnak és fegyelemnek! 🙂
Szóval hogy hol vagyok két hét után? Körülbelül ott, ahol elkezdtem az egészet :/ Arra viszont jó volt az egész, hogy lássam, mi az ami elméletben rendben van, de gyakorlatban máshogy működik. Tudom, hogy min kell változtatnom annak érdekében, hogy sikeresebb legyen az ügy 🙂 Azóta edzeni is elkezdtem, ami miatt nem csak lelkileg érzem jobban magam, hanem sokkal inkább a “jó” kajákat kívánom megint 🙂 Mondjuk a gigantikus csalás arra jó volt, hogy elegem is lett minden szemétből jó időre… 😀
Holnaptól pedig ismét fegyelem van, új étrenddel, ami merőben más lesz, mint amivel két hete indultam. Aztán meglátjuk, ez egy elég komplex pálya, ahol a tapasztalat a legnagyobb úr 😉
