EN: My PhD thesis defence is right around the corner, so it’s hight time to share with you the next entry of the series related to a researher’s life, which is going to shed some light on conference presentations.
Most of you are familiar with the stereotype, that scientists are creepy and antisocial people. Part of this is true, I mean the situations, when it’s required to be silent, dig yourself deep into your experiment and escape a little bit from the world 🙂 I think I’m a bit more sociable than the average, so besides the tasks where you need to be “isolated”, I highly need social contacts, being on the go, talking to people, and especially the situations when you can show up 😛 Conferences are a perfect opportunity for that, and I highly recommend to participate because of the following:
- If you decide to be a scientist, you will have to accomplish at least a bachelor and master thesis defence (and maybe a PhD defence as well). Having some preliminary experience in giving presentations thanks to conferences is an ultimate advantage in these situations
- If you have enough results to give an oral or poster presentation, it’s quite useful to get some feedback from people, who are not part of your scientific team. They can have some provoking questions (both in good and bad way), as well as some helpful advice regarding your presentation
- Being an extroverted person like me, you will enjoy talking to people, growing your scientific network, meeting some old friends or colleagues, as well as putting on a nice dress and spending your time in an elegant milieu, hehe 😛
- You will have the opportunity to travel around and break your everyday work routine, which is essential from time to time from my point of view. I visited several new places due to attending conferences, which I’m quite grateful about 🙂
So, I absolutely enjoy attending conferences 🙂 Well, it’s also relevant that I’ve given almost 50 (including 10 English) conference presentations, meaning that I’m an experienced player in my age 😀 However, every time I visit a conference, I learn something new, get some inspiration and always want to improve myself for the next one 😉
Last time I attended a national conference in Eger, where I gave a poster presentation and a flash presentation about my PhD research work. Apart from any acknowledgement, I felt that I made the masterpiece of my life. This is why I was extremely happy about winning 2 awards as well, which never happened before 🙂
HU: Mivel közeleg a doktori védésem időpontja, úgy érzem nagyon is aktuálissá vált a tudományos életről szóló bejegyzéssorozatom következő része, amely a konferenciákról és az arra való felkészülésről fog szólni.
Nagyon sokakban él az a sztereotípia, hogy a kutatók nagyon elvont, maguknak való, kissé antiszociális személyiségek. Ennek részben igazat adok, ugyanis a korábbi bejegyzésekben olvashattátok, hogy a munkánk többek között sok-sok irodalmazásból, kísérlettervezésből, kísérletezésből, illetve adatfeldolgozásból áll. Ehhez pedig kell egy csendes, nyugodt és jó értelemben “hagyjonbékénmindenki” lelkiállapot, amikor az ember hajlandó szöszmötölni, elmélyülni a feladatokban, agyalni, egyszóval kicsit elbújni a világ elől 🙂 Én személy szerint talán szociálisabb vagyok, mint a nagy átlag, úgyhogy amellett, hogy néha kifejezetten jól esik elvonulni a saját kis világomba, igénylem a pörgést, a történéseket, a kommunikációt, és őszintén szólva azokat a helyzeteket, amikor meg lehet mutatkozni és produkálni valamit 😛 Erre kifejezetten jó alkalmat adnak a konferenciák, amiken szerintem több okból kifolyólag is érdemes részt venni:
- Aki ilyen pályát választ, annak minimum egy szakdolgozat- és diplomamunkavédésen, netán doktori védésen át kell esnie, nem beszélve a Tudományos Diákkörről és hasonló megmérettetésekről. Hatalmas előny, ha nem ezekben a helyzetekben szembesülünk először azzal, hogy milyen is összeállítani egy prezentációt, mások előtt beszélni, vagy éppen csuklóból válaszolni a hallgatóság kérdéseire
- Ha már eljutunk odáig, hogy van egy előadásra/poszterre való anyagunk, nem árt, ha több külső szemlélőtől és szakembertől kapunk visszajelzést, netán gondolatébresztő szakmai kérdéseket, vagy éppen általános tanácsokat az előadásra vonatkozóan
- A hozzám hasonló extrovertált személyeknek külön pozitívum, hogy lehet beszélgetni, új kapcsolatokat kiépíteni, vagy éppen régi évfolyamtársakkal vagy szakmai ismerősökkel találkozni és nem mellesleg szépen felöltözve, egy elegáns közegben megjelenni, hehe 😛
- Sok esetben egy konferencia lehetőséget ad arra, hogy utazzunk, világot lássunk és kicsit kiszakadjunk a szokásos hétköznapokból. Én több, köztük pár külföldi városba is ezáltal jutottam el, amiért nagyon hálás vagyok 🙂
Egy szó mint száz, én nagyon szeretek konferenciákra járni 🙂 Ebben mondjuk az is közrejátszik, hogy közel 50, köztük több mint 10 angol nyelvű szakmai előadást tartottam, így bátorkodom kijelenteni, hogy saját korosztályomban a rutinosak közé tartozom. Ennek ellenére sokszor inspirálódok más előadók által és úgy érzem, van hova fejlődni, így mindig szeretnék egy kicsivel többet kihozni a prezentációmból, legyen szó az előadói stílusról, vagy éppen a esztétikai felépítésről.
Legutóbb június végén konferenciáztam Egerben, ahol ráadásul két megmérettetés is volt: egy poszterbemutató és a hozzá tartozó flash prezentáció. Minden külső elismeréstől függetlenül úgy éreztem, hogy életem eddigi legjobbját sikerült összeállítanom, és nagyon boldog voltam, hogy két díjat is elhoztam, ugyanis ilyen kitüntetésben még nem volt részem korábban 🙂
