EN: Completing a half marathon was on my list for a while and despite being in a good condition to accomplish it easily, somehow I couldn’t make it happen until last week. In spring, I really wanted to enter one, but then I was medically forced to take a break and skip running due to periostitis and arthritis inflammation :'( After my recovery I didn’t have any certain plans, but then in July, one night I had insomnia and suddenly decided to registrate to the WizzAir half marathon 😀
I know that many people have been preparing themselves for this day a while, but to be honest, I didn’t have any particular training plan. In summer I had many outdoor runnings, I easily completed 10 k almost every time, so I just wanted to go for 15-16 k twice or three times before the big day. The rest was rather a question of mental health, which means that I’m good and I also knew that the people around and the amazing atmosphere will help me to accomplish the distance 🙂
Due to a hard leg day at the gym, I managed to strain my waist just a week before the event, so in the upcoming days I did my workout sessions in a reduced mode. I also completed only 7-10 k runnings in a slower pace to spare myself a little, except the 2nd of September, when I attended a running competition. I entered the 8 k distance, which is quite okay for me, however it took place at sort of a cross trail with 280 m difference. Because of this I wasn’t sure if it’s a good idea to start that race with my injured waist, but I didn’t want to miss it and finally I ended up with a bronze medal 😛 😀
After such a background story, maybe I should start writing about the half marathon, haha 😀 After having a smaller portion of porridge for breakfast, I left my place around 8 am and decided to jog that 1.7-1.8 km to the City Park as a warm up 🙂 I met Anett there, who came to cheer for her boyfriend. After a short session of gymnastics it was time to go to the starting point. I planned to run in a 5:00/km average pace (I’ll write more about this soon), so I registered to Zone 3. Special thanks to the organizers for doing the start in waves, it’s quite a smart idea, since there were 15.000 participants, which means loooooooots of people throughout the whole distance. However, thanks to this process, we didn’t have to skip ahead each other in every second and having a bunch of people running next to me with almost the same pace could also give some motivation! ?
Speaking about my plans and the 5:00/km pace, I planned to keep this average pace, which is quite pleasant for me, but still an active speed 🙂 Then, after 15-16 k I intended to rock the rest, if I still have the energy 😛 However, my first priority was to complete the half marathon, since I’ve never ran such a long distance in my life and despite of knowing that it won’t be a difficult issue, this time instead of killing myself I wanted to listen to my body and let this event be a delightful memory 🙂
The first 16-17 k with an 5:00/km average pace was quite easy, and felt really good without any significant effort, like it was my daily routine, haha 😀 So after 16 k, I decided to challenge myself a bit and run faster, then I started to feel that I’m doing something 😀 The last 3 k was the difficult part if I can say, when I had to focus mentally as well. It wasn’t hard and I didn’t feel bad, but I had to concentrate 🙂
Finally, I reached the finish line at 1:43:00 which means a 4:53 average pace 🙂 I’m absolutely satisfied with everything, starting with the completion of this distance, which also means that I can tick off one thing from my challenge list 😛 I have no idea if I’ll enter another half marathon this year, but I already registered to the Actimel 10k competition, which will take place on the 15th October 🙂 However, I’m sure that 20k runnings will be included in my workout routine, at least once a month. Last but not least, I highly recommend everyone to complete a half marathon, it’s an incredible experience, I’m going to remember for this day forever! ♥
HU: Egy félmaraton teljesítése már régóta a céljaim között volt, és habár már hosszú ideje vagyok olyan kondiban, hogy sima ügy lett volna, valahogy mindig úgy hozta az élet, hogy eddig nem jött össze 🙁 Tavasszal már nagyon érett hogy elinduljak valamelyiken, de akkor egy csonthártya- és ízületi hártya gyulladás miatt orvosi utasítsára el lettem tiltva a futástól 🙁 Igazából a felépülést követően nem volt konkrét tervem, majd július végefelé, egyik hajnalban, némi álmatlanságtól gyötörve gondoltam egyet, és hirtelen beneveztem a WizzAir félmaratonra… 😀 Ami a felkészülésemet illeti: igazából nem volt felkészülésem 😀 Nyáron amúgy is sokat futottam kint, lazán mentek a 10 km-ek, úgyhogy annyi volt a tervem, hogy 15-16 km-t szeretnék lefutni minimum 2-3 alkalommal. A többi úgyis mentális kérdés, amivel nekem sosem volt problémám, illetve tudtam, hogy a sok ember és a szuper hangulat úgyis húz majd magával 🙂
A félmaraton előtti héten mondjuk sikeresen meghúztam a derekamat egy keményebb lábnap során, úgyhogy a konditermi edzéseket kicsit csökkentett üzemmódban végeztem, illetve hogy kíméljem magam, inkább lassabb tempóban futottam 7-10 km-eket. Kivéve szeptember 2-át, amikor a Budapest Urban Games-en 8 km-en álltam rajthoz. Nem mondom, hogy a terep, és a 280 km szintkülönbség nagyon jót tett akkor, de nagyon rég voltam előtte bármiféle futós rendezvényen, így semmiképpen nem akartam kihagyni, végül pedig a 3. helyezést is sikerült megcsípnem 😉
Ennyi háttérsztori után azt hiszem, jöhet maga a félmaratonos beszámoló 😀 Egy könnyed, kisebb adag zabkása után, 8 körül indultam el otthonról a Városligetbe, nagyon nyugdíjas tempóban kocogva, tekintve hogy pont megfelelő melegítésnek tartottam azt az 1.7-1.8 km-t 🙂 A helyszínen találkoztam Anettel, aki a barátját kísérte el, majd némi gimnasztika, ruhatári lepakolás után lassan indulnunk is kellett a rajthoz. Én egy 5:00/km körüli tempót lőttem be magamnak (erről mindjárt kicsit részletesebben), ennek megfelelően a 3. zónába regisztráltam, és külön gratula a szervezőknek a szakaszos rajtért, hihetetlenül okos dolog. 15 ezer nevező esetén nyilván a végén sem beszélhetünk arról, hogy szétszakad a mezőny, így viszont egyrészt minimalizálták azt, hogy 2 másodpercenként előzgetni és kerülgetni kelljen egymást, másrészt szupi húzóerőként is hat, amikor többen hasonló tempóban futnak egymás mellett 🙂 Az 5 perces kilikhez, és a terveimhez visszatérve úgy gondoltam, hogy ezt a tempót próbálom tartani, ugyanis számomra már jó ideje egy nagyon kellemes, utazósebességet jelent ez a gyorsaság 🙂 Majd, ha neadj Isten marad még bennem szufla, az utolsó 5 km-en lehet majd keménykedni és gyorsítani, haha 😀 Mindenekelőtt mondjuk a táv teljesítése volt a cél, ugyanis ennyit még életemben nem futottam, és bár tudtam, hogy simán megcsinálom, önmagam leamortizálása helyett az volt a prioritás, hogy figyeljek a testem reakcióira, és pozitív élményekkel távozzak majd a tett helyszínéről 🙂
Az első 16-17 km-en lazán hoztam ezt a tempót, mindenféle erőlködés nélkül, borzasztóan jól esett, szépen hagytam magam mögött a kilométereket, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, haha 😀 16 km környékén döntöttem úgy, hogy akkor lehet gyorsítani, ennek megfelelően kezdtem is érezni, hogy na, most már csinálok is valamit 😀 Az utolsó 3 km volt az, ahol már fejben is oda kellett tenni magam, nem mondom hogy borzasztóan nehéz volt, vagy rosszul esett, viszont itt már igényelt némi koncentrációt a dolog 🙂
Végül kereken 1:43:00-as idővel értem célba, ami 4:53/km-es átlag tempót jelent 🙂 Abszolút elégedett vagyok mindennel, önmagában már azzal, hogy teljesítettem a távot és ezzel kipipálhattam egy dolgot a challenge listámon 😛 Azt, hogy idén indulok-e még félmaratonon, nem tudom, ami biztos az az, hogy október 15-én a SPAR Budapest Maraton Fesztivál keretében megrendezett Actimel 10 km-en indulok 🙂 Abban viszont biztos vagyok, hogy 20 km-es futásokat szeretnék beiktatni az edzésrutinomba, havonta legalább egyszer. Azt pedig mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy egyszer megmérettesse magát egy félmaratonon, ugyanis felejthetetlen élményt nyújt! ♥
