Még az Aldi Futógálás bejegyzésemben említettem, hogy nyár közepe óta küzdök egy talpi bőnye gyulladással, ami nem könnyítette meg az elmúlt hetek edzéseit és a versenyeit. Sajnos nem viccből volt betapelve a lábam a Lupa Beach Runtól kezdve minden versenyen és sok-sok Flector gél, Flector tapasz, Cataflam és Meru elfogyott a lábaimra. Végül be kellett látnom, hogy vissza kell vennem a sok tempófutásból és a szeptember 6-i Wizz Air Félmaratont is lemondtam. 21 km ugyanis nem kevés és nem akartam megkockáztatni hogy teljesen tönkrevágom a talpam, és pár moderáltabb hétből több hónap kényszerpihenőt csinálok magamnak 🙁 Augusztus 29-én rendezték viszont az V. Budapest Urban Games-t, ahol már negyedjére terveztem rajthoz állni a Citadellakör 7 km-es távján. Mivel tudtam, egy ideig ez lesz az utolsó versenyem, szerettem volna egy jó futással, szépen zárni ezt a versenyidőszakot, és bíztam benne, hogy a tavalyi abszolút 2. és korosztályos 1. hely után idén sikerült az abszolút mezőnyben is a dobogó legfelső fokára állni. Nem mellesleg az Aldi Futógála után nagyon fel voltam dobva, így bíztam a legjobbakban 🙂
A verseny napján igaz nem éreztem akkora kirobbanó energiát magamban, mint előző héten, ráadásul az sem segített, hogy 34 fok volt és biciklivel közelítettem meg a tett helyszínét (nyilván nem őrült tempóban, de konkrétan már a Citadellára felfelé menet úgy éreztem hogy elfáradtam, shame on me… :D) Gyors rajtszámátvétel, majd melegítés, persze csak moderáltan mert lesz emelkedő bőven, úgyhogy nem kéne még jobban kifárasztani magam. Közben hirtelen realizáltam hogy 10 perc múlva rajt, én pedig őszintén szólva nem igazán tudtam ráhangolni magam sem fizikailag, sem fejben arra, hogy nekem itt most versenyezni kellene (és jó esetben meg is nyerni azt…). Közben kiderült, hogy pár perccel hamarabb elindítják a mezőnyt, bár a szakaszos rajt miatt ehhez nem kellett maximálisan alkalmazkodnom. Sanyosz kérdezte a rajt előtt hogy minden stabil-e és elindulok-e hamarabb, mondtam neki hogy nem igazán érzem át a helyzetet de nem hinném, hogy ez 5 vagy 10 perc múlva megváltozna, úgyhogy akkor inkább elindulok és csapassuk 😀
Mivel egyenként indultunk, abszolút nem volt indikatív hogy ki hol tart a mezőnyben (persze ha téged megelőznek az nem jó jel, de ha te előzöl meg másokat, önmagában még az sem jelent semmit, ugyanis lehet hogy valaki pár perccel később indul és később is ér be, de a nettó ideje jobb lesz…), úgyhogy nem volt mese, menni kellett mert minden másodperc számított. Nem mondom, hogy életem futása volt, de végig élveztem, minden egyes emelkedővel és izzadtságcseppel együtt, bár azért már vártam hogy beérjek a célba 😀 Az időmérősök tájékoztattak, hogy eddig a női mezőnyben abszolút 1. helyen állok, de felhívták a figyelmemet hogy ez még változhat a fent leírtak miatt. Mivel az eredményhirdetésre később került sor, a Gellérthegyről egyből meg is pattantam Ritához és Ferenchez egy kis piknikre a Kopaszi gáton és csak utána láttam a gratulációs üzeneteket, mivel közben véglegesítették az eredményeket így kiderült, hogy megvan az abszolút arany! 🙂
Így este volt még egy utam a Citadellára a hivatalos díjátadóra (ami szerintem szuper gesztus volt a szervezők részéről :)), és tényleg a legboldogabban, maximális elégedettséggel zártam nem csak a rendezvényt, hanem az eddigi szezonomat. Őszintén szólva, ha a sérülésem vagy bármiféle járványügyi dolog miatt úgy alakul, hogy ennyi volt 2020-ra, akkor sem leszek szomorú 🙂 Az Abso és Meru kitartó támogatásának továbbra is nagyon hálás vagyok, arról pedig, hogy mit kezdek magammal és hogyan alakulnak az edzéseim ebben “recovery” időszakban, egy következő bejegyzésben mesélek! 🙂
