EN: Well, at first I’d like to thank you for asking about my journey and about how I feel here in Japan ♥ Feels wonderful that many of you are interested and excited about this! 🙂
Earlier I wrote, that besides waiting for this trip so much, it was hard to leave at this time 🙁 I felt that everything was working out well and I managed to live kind of a balanced life, which I just had to leave… Of course I’m super happy about this opportunity, but I was crying like hell on Sunday, when sitting and drinking some rozé wine on the Liberty Bridge with my man, I looked down to beautiful Budapest and realized that I’m leaving all of this for a while… 🙁
The flight was quite okay, never had such a long trip but I was watching movies, and listening to music, so time went a bit faster like that… Oh and I ate a lot, haha, the food was great 😀 In Japan, I was welcomed in a super nice way, never had this welcome message stuff before 🙂 People are really kind here, so I guess this won’t be a problem 😉
However, after arriving I had a hard crisis, since I got such information, which I wasn’t prepared for, and after realizing the situation, I had a very bad perspective for the upcoming time, so you can imagine… 🙁 The worst is, that at the moment I can’t be fully honest and can’t write anything more about it, although I think honesty is one of the most important thing if you write a blog 🙁 Anyway I think that I already experienced a lot and I can really adapt myself to hard situations, but this time I felt so betrayed and helpless, that I was even thinking about coming home earlier than I should…
Fortunately today many good things happened to me, so the situation changed a lot 🙂 In the morning I got an email, which made me super happy, and the other things seem to be solved as well. I still have to get used to many things, but it’s going to be easier from now… 🙂
HU: Először is szeretném Nektek megköszönni, hogy ennyire érdeklődtök, hogy milyen volt az utam, és hogy érzem magam kint ♥ Hihetetlenül jól esik, hogy ennyien gondoltok rám és izgultok értem 🙂
Azt már írtam korábban, hogy amellett, hogy nagyon vártam az utazást, nehéz szívvel jöttem el otthonról 🙁 Úgy érzem, hogy sok minden elkezdett működni az utóbbi időben, és egy viszonylag kiegyensúlyozott életet alakítottam ki magamnak, ami most hirtelen borul… Természetesen nagyon örülök a lehetőségnek, de azért potyogtak a könnyeim vasárnap este, amikor a Szabadság hídon ülve, Petivel rozét kortyolgatva néztem végig a gyönyörű Budapesten, amit most otthagytam, talán nem olyan sok időre, de mégis… 🙁
A repülés teljesen rendben volt, igaz ilyen hosszú úton még sosem jártam, de a filmek és a zene lekötött, és elég jó kaját kaptunk, úgyhogy ettem, amit láttam 😀 A reptéren hihetetlenül cukin vártak, ami nagyon jól esett, ugyanis ilyen kis welcome üzenetes fogadtatásban még nem volt részem eddig 🙂 Az eddigiek alapján amúgy nagyon kedves és előzékeny mindenki, úgyhogy ezzel nincs baj 🙂
Az érkezésem után viszont volt egy iszonytatóan mélypontom, ugyanis olyan infóval vártak, ami nem igazán volt a megbeszéltek szerint, és elég szörnyű kilátásaim voltak az elkövetkezendő időre, úgyhogy gondolhatjátok hogy éreztem magam 🙁 A legrosszabb az, hogy most meg kell húznom a határt, ami az őszinteséget illeti és nem írhatom ki magamból azt, hogy mi történt pontosan, pedig ez is a bloggerség lényege 🙁 Mindenesetre, sok dolgot megéltem már és rugalmasan kezelem a nehéz helyzeteket is, de olyan szinten átverve és tehetetlenül éreztem magam, hogy megfordult a fejemben, hogy idő előtt hazajövök 🙁
Mindenesetre, bíztam benne, hogy a dolgok jóra fordulnak, és hálistennek elég sok haladás történt a mai nap folyamán 🙂 Reggel egy olyan emailre ébredtem, ami hihetetlenül boldoggá tett, napközben pedig nagyjából rendeződtek a tegnapi problémák is. Nem mondom, hogy nincs mihez hozzászokni, de azt hiszem, most már nagyságrendileg könnyebb lesz… 🙂
